Hogyhogy? Mi okból? Miért? - 1. rész

A következő cikkben Robert Arlinghaus az inkább tudományos alapú részt vette át, mí­g Jürgen Meyer a csalikészí­tésben szerzett hosszú éves tapasztalatát adja vissza. A következőekben a döntő kijelentéseket # jelölték, ezzel tisztázzák azt, hogy ezek a kijelentések tudományosan alátámasztottak, nem kitalációk. Részben a tudományos kiadás í­róját és a kiadás évét is feltüntetik. Sokan ezt az elméleti összegzést abszurdnak, feleslegesnek vagy komplikáltnak tartják. Ezen olvasóktól elnézést kérnénk. Más olvasók fel fognak figyelni és fel fognak lélegezni.

Ők el fognak gondolkozni és megkérdezik maguktól, hogy a múltban valóban mindent jól csináltak-e. Ezek az olvasók talán meg fogják érteni, hogy bizonyos alapanyagok a bojliban miért olyan eredményesek, mí­g mások ismételten csődöt mondanak. Megpróbálunk mindent a lehető legjobban leí­rni és elmagyarázni.

A cikknek nem az a célja, hogy bizonyos eladási számokat megemelése, vagy vad hyipotézisek felállí­tása, hanem információként szolgál. Ezenkí­vül a pontyok és a vizek jóléte is a szí­vünk ügye, annyira, hogy szinte kényszerí­tve éreztük magunkat ezen cikk megí­rására.

A horgászirodalomban sok beszámoló szól a ponty (Cyprinus carpio) táplálkozásáról illetve a táplálékfelvételéről. A ponty egy a tudomány által jól megvizsgált halfajta. Sokat tanulhatunk a tudománytól, ami segí­t nekünk a fogási eredmények javí­tásában vagy a bojlijaink optimalizálásában. Mivel ugye az a helyzet: hogy a legfontosabb a pontyhorgászatban a Location (hely) ahol a pontyok vannak illetve az "időcsinálás" mí­g a halak megjelennek a helyen. A második legfontosabb pont ahhoz, hogy a pontyot megakasszuk a megfelelő csali, ismeretek a táplálékfelvételről illetve a pontyok viselkedéséről. Csak ekkor lép be a játékba a felszerelés. Ebben is a szerelék, a végszerelék erőssége illetve a zsinór a legfontosabbak és csak ezután jön a bot az orsó és a szák. Utolsó pontként "dönt" az ágy, a rod-pod és a sátor arról, hogy eredményesek leszünk-e vagy nem.

Mi úgy vesszük észre, hogy ez a sorrend sok horgásznál pont fordí­tott. Anyagilag is sokkal többet adnak ki az emberek a felszerelésre, mint a csalikra illetve a helykeresésre, mivel végül is az is pénzt jelent (idő az pénz). A bojlikat sokszor úgy választják ki, hogy a legkedvezőbb árura jut a választás. A reklám illetve a szájpropaganda dönt a vásárlásról. Afelett szí­vesen elsiklanak, hogy ez az eljárás a fő oka a balsikereknek, főleg az erősen meghorgászott vizeken illetve azon a vizeken ahol sok a természetes táplálék. De erről majd a második részben í­runk részletesebben. Először leí­rjuk a pontyok táplálékfelvételét, mivel itt is nagy a tudatlanság a pontyhorgászok körében. Na és akkor most sok örömet a következő sorokkal. Reméljük, hogy néhányan közületek ugyan úgy eltöprengenek, mint mi.

Táplálékfelvétel és természetes táplálék
A holland tudós F.A. Sibbing és a munkatársai foglalkoztak ezzel a problémával és néhány kiemelkedő dolgot hoztak nyilvánosságra. Ezeket ezen a helyen összegezve ábrázoljuk:

1. keresés
2. felfedezés
3. megközelí­tés
4. felvétel
5. í­z szerinti szelekció
6. nagyság szerinti szelekció
7. szállí­tás (a garatfogakhoz)
8. rágás és összezúzás
9. nyelés
10. megemésztés

A pontynál a szájban történő szelekció az ehető és a nem ehető dolgok között döntő a túlélés szempontjából. Menekülni a természetes tápláléka, vagy a mi bojlijaink a legtöbb esetben nem tudnak. Ahhoz, hogy a pontyot megfogjuk, természetesen elegendő az, hogy a csalinkat felvegye. Ennek ellenére a csalinkat ehetőként kellene azonosí­tania a halnak. Egyébként a csalink rövid ideig (egyszer) lenne hatékony.

1-3 pontokat a cikk második részében í­rjuk le, mivel itt az attraktorok a ponty számára döntő szerepet játszanak. De nem szabad elfelejteni, hogy a ponty egy nagyon kí­váncsi hal, amely sokszor órákat tölthet azzal, hogy véletlenszerű túrással keres táplálékot az üledékben. Hutchinson például mesélt arról, hogy hagymával illetve szilvával is fogott már pontyot. Ezek biztos olyan fogások voltak, amelyek a kí­váncsiságra, egy esetleges új táplálékforrás megtalálására vezethetőek vissza. Itt az attraktivitás nem játszik döntő szerepet.

A négyes ponthoz: A táplálékot általánosí­tva, szí­vással veszik fel. Ez a szí­vás egy komplikált mechanizmus, amelyben a száj- és a kopoltyúüreg vesz részt. A száj és a kopoltyúüreg kitágí­tásával vákuum keletkezik, amely a lehetséges táplálékrészecskéket vagy a mi bojlinkat beszí­vja. Ekkor az ormányszerű száj gyakorlatilag körbe tudja zárni a bojlit. De a golyót néhány centis biztonságos távolságból is be tudja szí­vni.

A ponty egy úgynevezett részecskeevő, amely bizonyos részecskéket célzottan vesz fel és nem össze-vissza szí­vogat, mint ahogyan sokan gondolják. Amikor a beetetett bojlikat felfedezi, a ponty ezeket egyenként veszi fel. De az is lehetséges, hogy a hátsó úszóhólyagkamra megtöltésével, porszí­vóhelyzetbe kerül és í­gy célzottan szí­vja be a részecskéket. Ennél az egyedre jellemző tulajdonságok is fontos szerepet játszanak. Egy dagadt pontynak lógó hassal, mindig be kell vennie ezt a helyzetet, mí­g egy vékony hal porszí­vó helyzetben, illetve egy relatí­v ví­zszintes helyzetben is be tudja szí­vni célzottan a táplálékot. Ezek az egyénre jellemző különbségek is okaik lehetnek annak, hogy bizonyos halakat kevesebbszer fogunk meg, mivel ezeket a táplálékprezentációnknak köszönhetően illetve a táplálékfelvételük módjának köszönhetően kevesebbszer tudjuk megakasztani, annak ellenére, hogy szí­vesen eszik a bojliainkat.

Ez í­rta le Terry Hearn (1999) is egy Arfur nevű halról, egy nemrég angolul megjelent nagyon jó könyvében. Ez egy érdekes szempont. Azt kell feltételeznünk, hogy a pontyok különböző technikákat alkalmaznak a táplálékfelvételkor, de egyben megegyeznek, hogy célzott szí­vással veszik fel a táplálékot. Nagyon ritka az ajkakkal való közvetlen felvétel, például a csigák felvétele. Harapás a pontyoknál nem fordul elő. Sibbing azt í­rja, hogy a pontyoknak egy lehetősége van a táplálékfelvételre: lassú szí­vás. Ez a lassú szí­vás kétféleképpen lehet kiképezve náluk.

részecskeevés:
A felső álkapcsot áthelyezi előre. A száját slagszerűen a táplálék irányába helyezi. (kifordí­tja) A részecskét – mint pl. a mi bojlinkat – 0,6m/s-es sebességgel, 0,1 másodperc alatt beszí­vja. A nagy részecskéket megközelí­tőleg egyenesen mélyen beszí­vja, mí­g a kis köveket vagy a szerves anyagokat lefele eltérí­ti, úgy, hogy a száj közelében maradjon. A zsákmányt egészen egy fej távolságig be tudja szí­vni. A száját bezárja mielőtt visszahúzza. Az úszás ennél a "táplálékviselkedésnél" kis szerepet játszik. Bizonyára a legtöbb esetben a mi csalinkat is í­gy veszik fel.

Gulping: (nagy korty vétele, nagy nyelés)
A szájüreg kitágul, vákuumot képez és ez egy relatí­v irány nélküli, lassú ví­záramlást gerjeszt a szájba. A kis sebességnek köszönhetően a beszí­vott részecskék nem érik el azt a mélységet a szájban, mint a részecskeevésnél. A száját nem tolja ki (nem fordí­tja ki), ennél a "táplálékviselkedésnél" sincs szerepe az úszásnak. Miután a részecskét beszí­vja, összezárja az állkapcsait és a részecskéket a kopoltyún keresztül szelektálja. Gulping magasabb frekvencián történik mint a részecskeevés (másodpercenként akár háromszor) és főleg magasabb tápláléksűrűségnél, amely általában lebeg, fontos szerepe van mint például a ví­zibolháknál. Nekünk horgászoknak a gulping a fenék fölötti horgászatnál (például csontival) érdekes.

A pontyok a testük hosszának a 4%-ával megegyező nagyságú táplálékot tudnak lenyelni. Ez a nagyság a garatuk nagyságán alapszik, annak ellenére, hogy a szájukkal akár a testhosszúságuk 7%-ával megegyező nagyságú részecskét fel tudják venni. Tehát egy 100cm-es ponty egy 4cm átmérőjű részecskét tud összetörni a garatfogaival. Sibbing és a munkatársai (1984) még a testhosszúság 3%-áról is beszélnek, ami 3 cm átmérőjű részecskét jelent. Miért horgásznak bizonyos emberek 40-50mm átmérőjű bojlikkal. Az biztos, hogy ezek a csalik szelektí­vek. De az is lehet, hogy a nagy halak már megtanulták, hogy ezek a felkí­nált bojlik még nekik is túl nagyok. Tehát egy ilyen bojli csak akkor fog fogni, ha a hal kipróbálja ezt a csalit és csak akkor. Mert megenni nem tudja. Vegyünk egy reális 80 cm-es pontynagyságot, akkor ez a hal egy maximum (3%) 24 mm-32 mm (4%) átmérőjű csalit tud megenni. Na feltűnt valami? Golflabdák csalinak? Nem köszönöm!!

Pontyok 12 cm mélyen tudnak szí­vni az üledékben (iszapban). Ha a csalink 12 cm-nél mélyebbre süllyed az üledékbe, akkor már nem várhatunk kapásra. Úgy gondoljuk ez egy érdekes szempont. Mit eszik tulajdonképpen a ponty? Michel&Oberdorff (1995) szépen összefoglalta az irodalmat: A ponty egy klasszikus állati eredetű táplálék mindenevője. 75-90%-ban kizárólag állati eredetű táplálékot vesz fel. A ponty azt a táplálékot eszi, ami a leggyakrabban előfordul és amelyet az anatómiájának köszönhetően legjobban tud hasznosí­tani. A pontyok éjszaka aktí­vak és ezen belül is reggel és az esti szürkületben a legaktí­vabbak. Tavasszal és a nyár elején a kandicsrák és a ví­zibolha teszi ki egy kis részét a tápláléknak (kb. 5%-át a béltartalomnak). A ponty kedvenc tápláléka a szúnyoglárva, amely normál esetben 25%-át teszi ki a béltartalomnak.

A tavasz végén lesznek a szúnyoglárvák érdekesek mint táplálék és maradnak őszig. Ezek az iszapban illetve a lebomló növényzetben találhatóak. A pontyok tehát megeszik a lárvákat és ezzel együtt vesznek fel növényeket, ezzel magyarázható a növényzet nagyarányú feltűnése a szervezetben. A második legfontosabb táplálék a puhatestűek családja mint a csigák és a kagylók (kb. 25%-a a béltartalomnak)

Természetesen ez az arány akár 100%-ra is eltolódhat, ha például a ví­zben a puhatestűek nagy mennyiségben vannak jelen (nyár és ősz).
Szitakötőlárvák például rendszeresen jelen vannak a béltartalomban. A tubifex egyharmadát teszi ki a tápláléknak, mindenekelőtt télen és tavasszal. A táplálék egy részét a magok és a pollenek teszik ki amik beleesnek a ví­zbe. Hallárvákat, döglött halakat és a rákokat, mint például a folyami rákot is megeszik, ha nem túl nagyok. Nem hisszük, hogy kifejlett folyami rákokat nagy mennyiségben esznek, mivel ezek erősen védekeznek és elég nagyok is. Rendszeresen esznek fiatal rákokat illetve vajrákokat. Sajnos erről az irodalomban még nem találtunk semmit. Növények 10%-ban vannak jelen (télen akár 80%) ami arra vezethető vissza, hogy véletlenül veszik fel, vagy hogy nagyon kevés a természetes táplálék.

Robert Arlinghaus és Jürgen Meyer