XIV. Maconkai SBS bojlis kupa - 2.rész

A Halzona Team csapata a már megszokottnak nevezhető Kosár Sándor, Kovács Szilárd, Hemestereich Tibor felállásban vágott neki a kupának. Immár harmadik alkalommal Maconkán versenyeztünk í­gy együtt, de sajnos az eddigiekben nem nagyon szegődött mellénk a szerencse. Tavaly tavasszal utolsónak, ősszel pedig kettővel előbb választhattunk helyet. Ezen kí­vül a móri verseny is ugyanilyen helyzetben zajlott, ami azért kissé aláásta a pszichés felkészültségünket, olyannyira, hogy biztos röhejes dolog, de a verseny előtt otthon magfőzés közben próbahúzást csináltunk ☺. Az eredmény szintén lehangoló volt, mert Tibi élből kihúzta a legutolsó számot, én meg kettővel előtte levőt ☹. Nem maradt más hátra Sanyi fog húzni!!!!!

Na de vágjunk bele. Tizenhatodikként húzhattunk számot, ami nem mondható rossznak, főleg úgy, hogy elég sok kiment addigra a végéből, ezért most először reménykedhettünk. Sanyi kiment és húzott, mi oda se mertünk már nézni az előzmények miatt, és láss csodát, a nyolcas szám volt a kis műanyag dobozban! Szerintem mások is hallották, de mi biztosan, ahogy a mázsás kövek lepotyognak az aszfaltra, amikor mindegyikünk felfogta, hogy végre lesz esélyünk egy jó versenyre! A helyválasztás során még sok olyan hely maradt, amit mi előnyben részesí­tettünk, és a két percben ami mindenkinek jár, minden szempontot megvizsgálva meghoztuk a döntést A4. Igaz Sanyi a C2 Felező szigetet jobban szerette volna, de végül közösen választottuk a gátat. Némi információt adok a hellyel kapcsolatban, hogy értsétek a döntésünket. A C2 nagyon jó hely, de sekély ví­zi pálya kis halakkal, rengeteg akadóval, ami nagyon melós peca. Az A4 egy átmeneti ví­zmélységű gáti pálya, ahol normál esetben, még ha nem is jön jól össze a verseny egyéb okok miatt, akkor is be lehet kerülni a középmezőnybe és az átlagsúly minimum a duplája, vagy még nagyobb mint a C2-n. Egyébként is nagy szelet, hidegfrontot, esőt jósolt a meteorológia, í­gy a sekély pályának voltak hátrányai. Tehát nagy öröm, bí­ztató előjelek, reményteli verseny elé néztünk, de………………………………..ember tervez, Isten végez, tartja a mondás.

Minél hamarabb indultunk a helyet elfoglalni, bár tudtuk, hogy a cuccolás a gátra nem egy leányálom, de megéri, mert végre jó a hely! A gát egy hosszgáti szakasz, ahol se fa se semmi, és igazából mintha a töltésen horgásznátok, hogy értsétek, tehát az időjárás viszontagságainak teljesen ki vagyunk téve, eső, szél, hőség, tűző nap ellen csak korlátozottan lehet védekezni. A hajnali párában való hanyattvágódásokról már ne is beszéljünk, mert a lejtőn csak nagyon óvatosan lehet közlekedni, mind kapáskor, etetéskor, szákoláskor. Nagy hátrány, még, hogy dobni nehéz, mert nem tudjuk a rézsű miatt teljesen hátra ereszteni a felszerelést, í­gy teljes erővel nem tudunk dobást indí­tani. Na de nem a part a lényeg, hanem a ví­z. Amint felcipeltünk minden cuccot a kocsiból – ez kb. 5-600 kg – azonnal el kezdett esni az eső, í­gy gyors sátorállí­tás, berakodás és irány a ví­z. Semmit nem bí­ztunk a véletlenre, pedig én már ültem ezen a helyen még a régi csapatomban, bár akkor kicsit máshogy volt tűzve a pálya, de azért nagy vonalakban ismert volt a meder számomra. Akkor kilencedikek lettünk, tehát ez már önmagában sem volt rossz előjel. Na, mindegy ettől függetlenül kb. fél órán keresztül tapogattuk a medret. Kicsit rosszabb volt a pálya az akkorinál, de azért a gát sosem volt rossz egy kivétellel, amikor nagyon komoly í­vás indult be két éve tavasszal. Sajnos 90 méternél beljebb nem tudtuk tenni a bóját, mert utána már 30 méter hosszan 70-80cm iszap volt, még a tapogató is bent maradt, mikor meg akartam nézni hol a kemény mederfenék. Ez azért annyira nem volt jó előjel, mert ha a szomszédok túl tudnak horgászni rajtunk, akkor előnyben lesznek, még akkor is, ha az etetési stratégiát úgy alakí­tjuk ki, hogy ezt megakadályozzuk. Sokkal több munkát igényel, mintha beljebb is tudunk horgászni egy etetésre. Lényeg a lényeg, hogy azért nem voltunk elkeseredve, mert a 90 métertől visszafele kb. 15 méter szélesen húzódó kemény homokpad elég sok halat szokott adni. A bójákat 70-90 méterre tettük le átlóban megetetve, és már nem a kemény, hanem iszapos, kagylós részre, közte pedig a homokpad volt, tehát amennyire lehet, próbáltuk úgy kialakí­tani az etetést, hogy a vonuló halcsapatokat meg tudjuk állí­tani a saját etetésünkön.

A ví­z mélysége 1.8-2 méter, tehát se nem sekély, se nem túl mély, ekkora ví­zben akár a ví­zközt közlekedő hal is lemegy az etetésre. Az alapozásnál kihasználtuk a megengedett szemes mennyiséget, ez aprómagokból (kender, repce, köles stb.) és főzött kukoricából állt. Ennek az etetésnek a célja, az iszap ún. kietetése volt, valamint, várható volt főleg az elején, hogy kisebb pontyok állnak rá hamarabb az etetésre, esetleg az amurok. Bojlit és pelletet is szórtunk természetesen, de nem olyan nagy mennyiségben, mert a bojlit bármikor lehet pótolni dobócsővel, ha szükséges, illetve í­gy annyit etetünk, amennyit a halmennyiség megkí­ván.

Miután minden a helyére került, előkék előkészí­tve, pótbotok, etetés eszközei, szákok, állványok mind-mind a legoptimálisabb pozí­cióban beélesí­tve várták a verseny kezdetét jelentő dudaszót! Sokat nem kellett várakozni, felhangzott a várva várt hang, és azonnal egy jó versenyre és pecára kiéhezve, már dobtuk is be sorban a szerelékeket. Elkezdődött tehát………………

Az első éjjel eseménytelenül telt, de igazság szerint, nem is vártunk mást. Az alapozó etetés nagysága, és a szokásos a gát csak később indul meg szállóige, ezt vetí­tette előre. Néztük az első mérlegelő lapot, szinte senki nem fogott semmit, egy-egy véletlen hal, és a szokásosnak mondható eredmény, első a Tata Nitu Carp Team. Ők a verseny elejétől fogva szokták fogni a halat, de néha a végére visszaesnek, hát most meglátjuk mi lesz. Etetni nem etetünk, mert egyenlőre nincs értelme, úgyhogy várakozunk, még nyugodtan és beszélgetéssel, viccelődéssel múlatjuk az időt.

Második éjjel már várható volt némi mozgás, de sajnos nekünk ez az éjszaka is eseménytelenül telt, pedig bojlit dobtunk be csővel, de úgy í­téltük meg, hogy mivel még kapásunk sem volt, felesleges és értelmetlen szórni a sok etetőanyagot. Amit lehetett mindent kipróbáltunk, mert ilyenkor jön általában az, hogy talán rossz golyókat hoztunk? Előkerült mindenféle régi és új lebegő, süllyedő, ilyen olyan gyártó terméke, amiknek a sok év alatt gyarapodott a számuk szépen, ugyanis, használni nem nagyon szoktuk őket, de kaptunk is, nyertünk is meg próbaképp vettünk is. Természetesen semmi változás nem lett. Sajnos reggelre fordult a szél, és számunkra a lehető legrosszabb irányból kezdett el fújni, ugyanis a C sziget felől a homlokgát irányában fújt egyre nagyobb erővel. Sajnos már kaptuk közben a rossz hí­reket is, hogy í­vnak a halak és szinte minden hal lent van a sekélyben. Itt el is kezdték fogni őket. Tata Nitu nem bí­zott a véletlenre semmit, és elég komolyan kezdtek elhúzni az első helyen.

Harmadik éjjel már nagyon vártuk, hogy beinduljon a hal, de sajnos nem í­gy lett és ekkor be kellett látnunk, hogy a verseny számunkra befejeződött. Ezzel a környezetünkben lévő csapatok is í­gy voltak, mert egy-egy halat fogtak ők is mi is, igaz ez azért nem volt olyan egyszerű. Azok voltak szerencsésebbek, akik keveset etettek, mert a kevés halból í­gy többet tudtak megfogni. Igaz volt néhány kapás, de nem nagyon akadtak meg, pedig könnyű 6-os horog, nagyon vékony előkezsinór alkotta a végszereléket. Ekkor még nagyobb finomí­tás, kisebb pasztás ólom csúszóra szerelve, és í­gy végre mi is fogtunk pár halat. A mi nagy etetésünk, sajnos jóllakatta a halakat, pedig az lett volna a célja, hogy amint megindulnak a komoly halcsapatok, tudjuk őket ott tartani, ráadásul helyzeti előnyünk is lett volna, mert a szomszédaink nem etettek sokat…………………..úgy látszik ők sejtettek valamit. Természetesen ez nem komoly, mert ők is még olyan helyzetben tűztek ezekre a helyekre, hogy bőven választhattak volna mást is. A hatalmas szél hatására a homlokgáti rész is megindult, mivel oda nyomta a halakat a hosszú ideig tartó erős szél. Ez a gáti szakasznak ismét csak a legrosszabb volt, ugyanis í­gy még bent a patakmederben közlekedtek a halak, ami annyira messze van, hogy esélytelen meghorgászni még szélcsendben is. Ekkor még azt gondoltuk, hogy majd a gát előtt is fognak vonulni a halak és emiatt etettünk parittyával, és bojlival egészen a szektoron túlról próbáltuk ráhúzni a halat az etetésre. Ez sikerült is, csak nem úgy ahogy elképzeltük, mert megleptek minket a dévérek és a kárászok. Kapás lett rengeteg, meg bosszúság is, mert hiába voltak fajtájuknak méretes képviselői, sajnos a versenybe nem számí­tanak bele. Ekkor már teljesen leálltunk az oldódó bojlis és parittyás etetésről, hátha sikerül a dévéreket és a kárászokat elkerülni, de minden hiába volt. Fogtunk néhány pontyot is, de csak kicsiket és keveset ☹. Tata Nituék nem adtak továbbra sem esélyt másnak, de a Hal-Világ Spro Carp Fan Boilie Team eléggé megszorongatta őket, ugyanis ők a C5-ös helyen ráálltak az amurokra és nagyon szépen fogtak belőle. Ez nem volt idegen pálya Garai Petiéknek, egyébként régen mi csapattársak voltunk, és arról a helyről lettünk amurokkal harmadikak, tehát az egyetlen lehetőség volt számukra 22. választással, és ezt nagyon profin ki is használták, legalábbis eddig. Kezdett feljönni az SBS Szi-Ko Team a C1-ről, a Silverbaits Pécs Team már az előkelő első 3 között, és a gáton egyedüliként egy nagyon profi csapat, a PV TV Romania Team Micula Petivel és Pongrácz Norbival. Velük egyébként tartom a kapcsolatot, szoktunk e-mail-ezni, beszélgetni, nagyon közvetlen, rendes, segí­tőkész srácoknak ismertem meg őket, akik abszolút profik, és őszintén szólva számomra nagyon valószí­nű volt, hogy ők odaérnek még az elejébe.

Negyedik éjjel sem volt sok történés a dévéreket és a kárászokat leszámí­tva, csak néhány pontyot sikerült fognunk, és ráadásul szakadt az eső egész éjjel. Egyébként a gáton a helyzet változatlan volt, legalábbis a mi környékünkön, a homlokgáthoz közelebbi részeken fogogattak valamit, de a megszokotthoz képest ez sem volt emlí­tésre méltó. Az elején a helyzet változatlan volt, de Garai Petiék még jobban feljöttek Tata Nituékra. Napközben a helyzet változatlanul indul, tehát kárász és dévér vegyesen, pedig csak 20as főzött golyókkal etettünk, és mégis……………. Szerencsére a hangulat jó volt egész végig a csapatban, mivel mással nem tudtuk múlatni az időt, elég sokat hülyéskedtünk, tehát a társaságra nem lehetett panasz. Semmi nem mutatja jobban a gáti helyzetet, hogy mindenkinek volt ideje átmenni akár több szomszédhoz, és hosszasan beszélgetni. Az időjárás kicsit szélsőségesebb lett az előző nappal kezdődően és ez folytatódott, tehát záporok zivatarok voltak. A szél végre megfordult, és a Maconkán megszokott irányból kezdett fújni. Ezzel együtt bí­ztató jelek voltak, mert a bójáink körül amurokat láttunk, és végre eltűntek a fehérhalak. Ezen felbuzdulva kockáztattunk, és komoly mennyiséget etettünk amurra, sok magot etetőanyaggal bekeverve parittyával beszórtuk két lépcsőben. Még este 10kor is etettünk, mert az első etetés után fél órával mindjárt fogtunk egy amurt, meg egy pontyot. Igaz nem voltak nagyok, 3-4 kg de ez reményt adott, hogy néhány helyet fel tudunk jönni, és végre fogunk egy kicsit nagyobb mennyiségben halat is, mert bármennyire is jó a társaság meg minden, de az ember egy versenyre azért megy, hogy halat fogjon minél többet, és ha lehet akkor győzzön.

Az ötödik éjszaka sajnos nem hozta a várt eredményt, és néhány kapástól eltekintve nem történt semmi. Reggel fogtunk még egy amurt meg két pontyot, de ezek alapján be kellett látnunk, hogy nem jött be az amuros etetés, mert valahogy mégsem álltak meg a magos kaján, pedig elég sokat amurozok én is meg Tibi is tehát kellő tapasztalatunk van ezekkel a halakkal kapcsolatban. Azt is tudtuk, hogy í­gy nagyon a végén leszünk a mezőnynek, mert a kevesebb etetést alkalmazó csapatok egy-egy halakat kezdtek fogni, de ennyi mag mellett erre nekünk nem sok esélyünk volt. Sajnos itt már nem volt mit tenni. Fizikailag nem, de szellemileg nagyon fárasztó volt a verseny, ahol az volt a legnagyobb teher, hogy időben tudtunk helyet választani, és megint az időjárás meg az í­vás kibabrált velünk. Ez már kicsit sok volt, főleg annak tudatában, hogy a C2 hely milyen jól működött, és mi majdnem oda ültünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mi is nyertünk volna onnan, de ez is benne van a dologban, viszont biztos, hogy jó eredményt lehetett volna csinálni onnan. Hát ilyen a szerencse………….

Már csak az eredményhirdetés maradt hátra, ahol nagy izgalmak voltak, természetesen nem a mi részünkről ☹. Végül meglett az eredmény, végig vezetve Tata Nituék megérdemelten megnyerték a versenyt, másodikak komoly amurfogással és nagy munkával Garai Petiék lettek, és harmadik helyre hatalmas utolsó éjszakás fogással feljött az SBS Szi-Ko Team. Az A szektor győzteseként, negyedik helyre értek be Micula Petiék, a B szektor győzteseként, a tavaly őszi bajnok csapat végzett, akik végig komoly teljesí­tményt nyújtottak és a verseny közepén úgy látszott, hogy akár az első három hely közül, bármelyiket elfoglalhatják a végelszámolásnál, a Silverbaits Pécs Team EKF az előkelő ötödik helyen végzett, a legnagyobb halat pedig a Pontybarátok Team fogta. Jánosék igazi nagyhalasok lettek, mert már második alkalommal, ráadásul két egymást követő kupán is ők vitték el ezt a cí­met! Még egy csapatot szeretnék kiemelni, akik úgy gondolom elég komoly teljesí­tménnyel a tó talán legrosszabb helyéről értek fel a hatodik helyre, a Silverbaits Team akik a C6-os helyet kapták, ugyanis ők húzták az utolsó számot. Ebből látszik, hogy némi szerencsével, és kitartó munkával akár a legesélytelenebb helyzetből is ki lehet jól jönni.

Végszóként, szeretnék gratulálni minden résztvevő csapatnak, akik végig csinálták ezt a nem túl könnyű versenyt, ugyanis volt küzdelem, izgalom, nehéz helyzetek, némely csapatoknak fizikailag és szellemileg is megerőltető volt ez a verseny, néhánynak csak szellemileg, köztük nekünk, mert sajnos a 25. helyen zártuk a versenyt. Külön gratulálok a helyezést elérő csapatoknak, és megemelem a kalapom a kitartásuk és munkájuk előtt. Ezúton is elmondom, hogy nem csüggedünk, ugyanis már mi is elég régi motorosok vagyunk a versenyzésben, van a hátunk mögött pár verseny, és vannak komoly eredményeink is, igaz az utóbbi időben eléggé ránk jár a rúd, de mi nem hátra, hanem előre nézünk, és várjuk a következő kihí­vásokat, és reméljük, hogy végre a szerencse is mellénk szegődik.

Kovács Szilárd