XV. Maconka – Big Carp – Nemzetközi bojlis kupa

Ismét túl vagyunk egy nehéz és sorsolási szempontból megszokottnak nevezhető versenyen, ami viszont sok újdonságot és tanulságot tartogatott számunkra. A hagyományos versenybeszámolóktól eltérően most inkább egy összegzést szeretnék számotokra megjelení­teni, mivel az oldalon végig tudtátok követni a verseny alakulását fogási eredmények tekintetében.

Már a sorsolás során eldőlt a versenyünk, amikor láttuk, hogy az első 10 húzó szinte minden 10 alatti számot kihúzott kivéve az egyest. Sajna ez szintén nem a miénk lett, helyette sikerült a nagyon előkelő 19-est megcsí­pni a 21-ből! No comment………………. Na mindegy, ezen változtatni nem lehetett, í­gy bí­ztunk egy kis vakszerencsében. Amin nagyon csodálkoztunk, hogy ilyen választással be tudtunk a gátra ülni, de sajnos az utóbbi időben a gátról elért eredmények tükrében ez nem is volt annyira nagy meglepetés. így ismét a tavasszal kipróbált A4 maradt nekünk. Pszichésen elég meggyötörten kezdődött a rakodás és a helykeresés valamint az etetés is. Most nagyon vigyáztunk arra, hogy a tavaszi hiba ne ismétlődjön meg, ezért jóval óvatosabban etettünk be főleg, hogy semmiféle halmozgás nem volt előttünk. Nagyjából 15kg magmixet vittünk be, ami kukoricából, kenderből, lenmagból és csillagfürtből állt. Ezt osztottuk el a két etetésen és ezzel is kötöttük össze őket. 5 kg apró gyorsan oldódó halas pellet és 4kg 20-as pellet került be még 4kg főzött golyó társaságában, valamint 2kg etetőanyag bójánként csemegekukoricával. Úgy gondoltuk, hogy ez bőven elég lesz és majd a folyamatos oldódó golyó etetéssel ott tudjuk tartani a halat.

A verseny megkezdése után alig-alig tudott halat fogni mindenki, kivéve Tata Nitut aki számunkra érthetetlen és újdonságnak számí­tó horgászattal már az elejétől fogva kihagyás nélkül szedte a halat! Sokat beszélgettünk erről több versenyzővel és ledöbbenten állt mindenki a dolog előtt. A pár favorit hely egyébként beigazolta az előzetes várakozásokat, mert azok voltak, amik végig jól működtek, és a többi helyen csak egy-egy jobb nap vagy napszak volt igazán eredményes.

Ha a saját szemszögünkből nézem a versenyt, akkor nekünk nagyon nehéz dolgunk volt, mivel Tata Nituék fogták a part menti 60 méteres sávot, ők ugyanis nem horgásztak túl messze, viszont Garai Petiék pont azt a sávot horgászták, amit mi is, és rajtuk már nem jött át a hal. Ők egyébként sem tartoznak a keveset etető csapatok közé és jól zárták a pályát. A halak viszont abból az irányból érkeztek. Külön probléma volt, a szomszédos csapat, aki köztük és közöttünk volt, szinte semmit nem etetett a verseny folyamán, emiatt végleg elszállt a remény, hogy a gát eleji sekély ví­zben lévő elég komoly halmennyiségből jusson nekünk is. Sajnos ehhez kellett némi idő mire kiderült, mivel a szomszédokat nem ismertük, tehát amint láttuk, hogy Petiék etetéséből élnek, azonnal váltottunk. Ez meg is látszott, mert elkezdtük fogni a halat! Nagyon nehéz feladat volt ez, mert az őrült nagy szembeszélben, túl kellett horgászni mindenkin és ezt meg is kellett etetni és főként bojlival. Szerencsére megoldottuk a dolgot, de tényleg a határon dolgoztunk, amit még fizikailag képesek vagyunk teljesí­teni. Mivel nem volt más választás ezt kellett csinálni, természetesen úgy, hogy az eredeti etetést nem adtuk fel és továbbra is horgásztuk 1 bottal. Soha nem szabad beleesni abba a hibába, hogy feladunk egy 1.5 napos etetést, főleg ha pont abban a sávban van, amit az összes csapat horgászik. A messzire történő horgászatban sajna benne van néhány nemkí­vánatos dolog, ilyen a halvesztés, ami főként abból adódik, hogy erőltetni kellett néha a halat, mert nagyon közel ültünk egymáshoz és ne legyen gyakran olyan, hogy összeszedjük a szomszéd cuccait. Ez nem annyira könnyű feladat 110 méteres dobás esetén 27 méter széles szektorban!!! Egyébként is sok más dolog is van, amit nehéz kiküszöbölni ilyen távon és főleg ekkora szélben. Volt néhány gubancolódás, dobáskor és kagylók is vágták el az előkéinket. Ez ellen semmit nem tudtunk tenni, mert túl messze volt az etetés ahhoz, hogy akár magasra emelt bottal lehetett volna biztonsággal fárasztani.

Az etetés főleg az elején bevált, mert viszonylag kevés etetőanyagot juttattunk be, és sok 24-es oldódó bojlit, ami meg is hozta a vár eredményt, mert nagyon szép halakat sikerült a szákba terelnünk. Az utolsó másfél napra azért már lejjebb ment az átlagsúly, de még í­gy sem az apraját fogtuk. Rettenetesen komoly probléma volt szinte az összes gáti csapatnál – néhány kivételtől eltekintve – hogy éjjel alig lehetett halat fogni. A halak nagy részét a reggeli időszak során illetve napközben sikerült elcsí­pni. Most már a 8. versenyemen voltam Maconkán, de ilyet a tavaszi verseny kivételével még nem tapasztaltam. A gátnak a legfőbb erőssége az volt, ha megindult a hal akkor éjszakánként lehetett fogni 150-200 kiló halat és ez már kompenzálta, sőt általában felül is múlta a sekély ví­zi pályák viszonylag állandó halfogását.
A verseny ebben a mederben folydogált végig a legtöbb csapat számára. Igazán komoly fogás a két sekély gáti helyen, a sziget hátsó belső részén és a sziget zsilip felé eső részén volt. Személy szerint én ezeket a helyeket favorizáltam és abszolút be is jött, amit a verseny előtt gondoltam. Összességében elégedettek lehetünk az eredménnyel, mert a sorsolás megint nem alakult jól. Egyébként Maconkán benne lenni a 10-ben az már jó eredmény, főleg í­gy az előzmények tükrében.

Reménykedek benne, hogy végre lesz egy olyan évünk, amire azt mondhatjuk, hogy nem a sorsolás fogja 99%-ban eldönteni már az elején az eredményünket, hanem végre a teljesí­tményünk lesz a mérvadó. Ami rajtunk múlik, azt mindig megtesszük, de sajnos a külső tényezők összeesküdtek ellenünk. Bí­zom benne, hogy Fortuna most már megkönyörül rajtunk és a kegyeibe fogad!

Kovács Szilárd