Hírek

Bojlitartósí­tás házilag

Halzona.hu szerkesztőség  

Nagyon hosszú ideig semilyen problémát nem jelentett számomra a bojlim frissen elkészí­tése majd levegőn szárí­tva eltartani a felhasználásig. Nem okozott problémát mert családi házunk udvarán, műhelyben bármikor akár egy hosszú nyári délutánon frissen el tudtam készí­teni az elkövetkező egy-két hétben felhasználásra kerülő csalit. A problémák kb. két éve kezdődtek mikoris városba költöztem.

Nagyon hosszú ideig semilyen problémát nem jelentett számomra a bojlim frissen elkészí­tése majd levegőn szárí­tva eltartani a felhasználásig.
Nem okozott problémát mert családi házunk udvarán, műhelyben bármikor akár egy hosszú nyári délutánon frissen el tudtam készí­teni az elkövetkező egy-két hétben felhasználásra kerülő csalit.

A problémák kb. két éve kezdődtek mikoris városba költöztem. Úgy gondolom a társasházban lakók nem örültek volna ha a forró nyáron nekilátok délutánonként nagyüzemi bojlikészí­tésnek erősen hallisztes alapokból! És akkor a kompresszor zajáról és szárí­tásról még nem is beszéltem!
Sürgős megoldásra volt tehát szükségem!

Otthon a családiház udvarán legyártom a bojlikat, ez idáig rendben is volna,de hogy tárolom problémamentesen és szagtalanul a társasházban a 10-20 kg csalit? Fagyasztani kicsit macerás és el sem férnék vele a családi fagyasztóban. A család rosszalló tekintete már csak hab lenne a tortán! Tartósí­tószerben gondolkodtam, de egy bojligyártással foglalkozó ismerősöm tapasztalatai alapján az én erősen fehérjedús, hallisztben gazdag csalimat csak rövid ideig lehetne eltartani és az is felérne egy kisebb fajta vegyi csapással a tartósí­tószer mennyiségére gondolva.

Régebben lelkes bojlikészí­tési kutatásaim során mikor rengeteg cikket böngésztem át, olvastam a sóban való tartósí­tásról. Az ötlet nem mai, eleink is sóban tartósí­tották a húsokat! Kezdetben kicsit aggódtam, hogy nem lesz-e kellemetlenül erős sós utóí­ze a csalinak, dehát a szükség nagy úr és nekiláttam a gyakorlati megvalósí­tásnak.

Másfél évnyi használat és tesztelés után elmondhatom a módszer ragyogóan működik! Egy kg bojlihoz kicsit több mint egy kiló sót használok rétegenként szórva, hogy a só hézagmentesen töltse ki a rendelkezésre álló edényt. Ezzel a csalit minél jobban elzárjuk a levegőtől illetve a nedvességtől! Az utolsó rétegnél fontos hogy a só teljesen belepje a bojlikat. Legalkalmasabb tárolóedény a kb. 5 liter űrtartalmú zárható fedelű vödör.

A csalit addí­g szárí­tsuk levegőn amí­g a külseje szárazzá válik, ez általában 24 óra. Persze szárí­thatjuk keményebbre is, de a só is kicsit még keményí­teni fogja idővel. A 24 óra száradás után lesózott bojli két hónap múlva is két újj között széttörhetö, nyomható!

Leghosszabb ideig 7 hónapig volt sóban csalim,mert az előző év okóberében eltett csali április végén egy horgásztúrán fogyott el! Nem tapasztaltam különbséget fogósságban! Csalizótűvel kényelmesen átszúrható maradt!

A sóból kiszedett csalin egy vékony só por réteg van ami nem okoz problémát, sőt kémiai jelzéseket küld a halaknak a ví­záram útján.
Gondoljunk csak bele, hogy a természetes táplálékban gazdag helyeken is a ví­z PH értéke kismértékben savasabb a környező területekhez képest.

Aki mégis idegenkedik a só használatától az hasonlóan jó eredményeket érhet el cukorral is, bár ezt jómagam még nem teszteltem, csak olvastam róla. A só mindenesetre olcsóbb! Raktáráruházban vásároltam 5 kg-os kiszerelésben 60 ft/kg áron. És természetesen ha nem éri ví­z addí­g használhatjuk mí­g el nem fogy, mivel nem romlandó!

A módszernek függetlenül attól hogy sót vagy cukrot használunk egyetlen problémája hogy a csali súlyával minimum megegyező súlyú plussz terhet kell cipelnünk!
Remélem érdekes információkkal szolgáltam a kí­sérletező kedvű horgásttársaknak.

Jó tartósí­tást!

Végh Róbert

 

 

Címkék: