Nagyon hosszú ideig semilyen problémát nem jelentett számomra a bojlim frissen elkészítése majd levegőn szárítva eltartani a felhasználásig. Nem okozott problémát mert családi házunk udvarán, műhelyben bármikor akár egy hosszú nyári délutánon frissen el tudtam készíteni az elkövetkező egy-két hétben felhasználásra kerülő csalit. A problémák kb. két éve kezdődtek mikoris városba költöztem.
Nagyon hosszú ideig semilyen problémát nem jelentett számomra a bojlim frissen elkészítése majd levegőn szárítva eltartani a felhasználásig.
Nem okozott problémát mert családi házunk udvarán, műhelyben bármikor akár egy hosszú nyári délutánon frissen el tudtam készíteni az elkövetkező egy-két hétben felhasználásra kerülő csalit.
A problémák kb. két éve kezdődtek mikoris városba költöztem. Úgy gondolom a társasházban lakók nem örültek volna ha a forró nyáron nekilátok délutánonként nagyüzemi bojlikészítésnek erősen hallisztes alapokból! És akkor a kompresszor zajáról és szárításról még nem is beszéltem!
Sürgős megoldásra volt tehát szükségem!
Otthon a családiház udvarán legyártom a bojlikat, ez idáig rendben is volna,de hogy tárolom problémamentesen és szagtalanul a társasházban a 10-20 kg csalit? Fagyasztani kicsit macerás és el sem férnék vele a családi fagyasztóban. A család rosszalló tekintete már csak hab lenne a tortán! Tartósítószerben gondolkodtam, de egy bojligyártással foglalkozó ismerősöm tapasztalatai alapján az én erősen fehérjedús, hallisztben gazdag csalimat csak rövid ideig lehetne eltartani és az is felérne egy kisebb fajta vegyi csapással a tartósítószer mennyiségére gondolva.
Régebben lelkes bojlikészítési kutatásaim során mikor rengeteg cikket böngésztem át, olvastam a sóban való tartósításról. Az ötlet nem mai, eleink is sóban tartósították a húsokat! Kezdetben kicsit aggódtam, hogy nem lesz-e kellemetlenül erős sós utóíze a csalinak, dehát a szükség nagy úr és nekiláttam a gyakorlati megvalósításnak.
Másfél évnyi használat és tesztelés után elmondhatom a módszer ragyogóan működik! Egy kg bojlihoz kicsit több mint egy kiló sót használok rétegenként szórva, hogy a só hézagmentesen töltse ki a rendelkezésre álló edényt. Ezzel a csalit minél jobban elzárjuk a levegőtől illetve a nedvességtől! Az utolsó rétegnél fontos hogy a só teljesen belepje a bojlikat. Legalkalmasabb tárolóedény a kb. 5 liter űrtartalmú zárható fedelű vödör.
A csalit addíg szárítsuk levegőn amíg a külseje szárazzá válik, ez általában 24 óra. Persze száríthatjuk keményebbre is, de a só is kicsit még keményíteni fogja idővel. A 24 óra száradás után lesózott bojli két hónap múlva is két újj között széttörhetö, nyomható!
Leghosszabb ideig 7 hónapig volt sóban csalim,mert az előző év okóberében eltett csali április végén egy horgásztúrán fogyott el! Nem tapasztaltam különbséget fogósságban! Csalizótűvel kényelmesen átszúrható maradt!
A sóból kiszedett csalin egy vékony só por réteg van ami nem okoz problémát, sőt kémiai jelzéseket küld a halaknak a vízáram útján.
Gondoljunk csak bele, hogy a természetes táplálékban gazdag helyeken is a víz PH értéke kismértékben savasabb a környező területekhez képest.
Aki mégis idegenkedik a só használatától az hasonlóan jó eredményeket érhet el cukorral is, bár ezt jómagam még nem teszteltem, csak olvastam róla. A só mindenesetre olcsóbb! Raktáráruházban vásároltam 5 kg-os kiszerelésben 60 ft/kg áron. És természetesen ha nem éri víz addíg használhatjuk míg el nem fogy, mivel nem romlandó!
A módszernek függetlenül attól hogy sót vagy cukrot használunk egyetlen problémája hogy a csali súlyával minimum megegyező súlyú plussz terhet kell cipelnünk!
Remélem érdekes információkkal szolgáltam a kísérletező kedvű horgásttársaknak.
Jó tartósítást!
Végh Róbert
Címkék: