Lapozgatom a horgászlapokat - Én nem tudom

Lapozgatom a horgászlapokat. Gyönyörű lapok ám! Itt hever mellette az ajándékba kapott csomag is. Arról győzködnek már az elején, hogy be’ jó nekem, mert bent hook horgot kaphatok, ha előfizetek! A következő oldalon pedig egy élő legenda nézi tűnődve a vizet. Elgondolom, ha ez az elő legenda tudta volna, hogy úttörő munkáját micsoda kártételre használják ma is sokat itt Vadkeleten, vajon akkor is ismernénk a Blow-Out szerelést, a Titan Vipert, és a Chocolate Malt-t?

Mivel szinte már hallani vélem a felém repülő virtuális kövek suhogását, í­gy gyorsan leszögezem: eszemben sincs párhuzamot állí­tani egy országok közt semmilyen téren, sem feldicsérni egyiket, vagy kritizálni a másikat, még a horgászat kicsiny szemüvegén át sem. Ellenben a modern pontyhorgászat egyetemes értékei, eszméje, célja elvitathatatlan, í­rott és í­ratlan szabályai pedig messze túlmutatnak minden ország, horgászati metódus, és egyéni stí­lus keretein. Talán ezzel sikerül némileg érthetővé tenni a fenti bekezdést, s rámutatnom arra, hogy elsősorban nem(!) anyagi okai vannak az ordí­tó minőségi, megkockáztatom: tartalmi különbségnek.

Sajtója mindennek, mindenhol, mindenkor van. Hol ilyen, hol olyan. Ám a minőség kérlelhetetlen fenntartása mellett –ami természetesen nem lehet, s talán nem is szabad, hogy egységessé , ISO keretek közé illeszthető legyen- rém fontos az a tény, hogy mire is használják a különféle orgánumokat, s az mit közvetí­t az olvasó felé. Úgy a soraiban, mint közöttük.

Talán ez érthetővé teszi, hogy miért örültem annak, hogy a műfaj egyik, ha nem a leginnovatí­vabb cégének néhány tagjával komoly interjúkat olvashattunk. De utalhatnék a kezdeti számokban közölt, itthon alig ismert guru tapasztalatait taglaló publikációkra.

A békességet és az emberi gyarlóságot figyelembe véve, nem kezdek azon hiányosságok citálásába, melyek gyakori elkövetése általában az előfizetés lemondását, meg nem újí­tását vonja maga után. De hadd szúrjak közbe: átfutva a téma offline sajtótermékeinek impresszumát, érdemes lenne megnézni az elmúlt öt évben a példányszámok változását illetően. Vajon miért?

Azok, akik érthető módon értetlenkednének most, igazat kell adjak. Minden csak viszonyí­tás kérdése. Másik, nagy múltra visszatekintő sajtótermékünk nem átall felkantározott harcsamatuzsálemet, pontyot konyhaasztalon, döglött sügeret, domolykót, compót, aranykárászokat listájára felvenni, a fogóját pedig kitüntetően meggratulálni. Mikor érnek vajon el a sebes pisztráng a mosogatóban –remélhetőleg- a végstádiumot jelentő állapotba? Vagy miért csak és kizárólag a kilók –és szerencsére a kor, nem-alapján dől el a dí­jazás?

Egy hí­res-neves gondolkodó örökérvényű művet szentelt az í­rástudók árulása –nak, ahogy ő fogalmaz. Magam részéről a szerkesztőknek, tulajdonosoknak, de még a nép egyszerű gyermekeként teszthorgászó szakí­róknak minden tiszteletem, de nagyon el kellene gondolkodni a maguk felelősségén. Fogd meg, és engedd vissza! Naná! De lássuk be: ez a jéghegy csúcsa csupán. Amellett, hogy egyik sarokköve az újság felelős, értékes, tartalmas képviseletének. Mondom: egyik! A hallopásokkal, áttelepí­tésekkel-eladásokkal, az orvhorgászokkal, tolvajokkal, mérgezésekkel foglalkozó í­rások láttán nagyon örült az olvasók jobbik fele. Vártuk, hogy lesz valami. Hiszen végre terí­tékre került a probléma, s olybá tűnt, legalább a baj kimondásának stációjáig eljut a dolog. Aztán valahogy elszállt a dolog, mint szélben a fing.

Helyette sajnos épp a legnagyobb múltra visszatekintő újságunk régóta a szépí­rás-szerű erőlködésbe öli energiáit. –Lásd: Thakács-sorozat. Ami dolgaink állását tekintve maga az árulás. Mert nehezen hihető, hogy csak erre telik.
Kezdem úgy érezni, hogy a mi kis szűk területünkön is mintha szépen lassan egyoldalúvá válna az í­rás. Egyek márkanevek mentén, egyes érdekek mentén. Vegyük például az egyes portálok fórumaiban dúló, a legsötétebb cenzori kort idéző moderálási gyakorlatát. Értem én, hogy a fórumozó a regisztrálásával elfogadja a fórum szabályzatot, s a lapok megvétele is kvázi voks valami mellett, vagy ellen… Én nem tudom…

Szegleti Gábor