Szegleti Gábor bevezetőjét már olvashattátok, most jöjjön az első rész...
Lapozgatom a horgászlapokat. Gyönyörű lapok ám! Itt hever mellette az ajándékba kapott csomag is. Arról győzködnek már az elején, hogy be’ jó nekem, mert bent hook horgot kaphatok, ha előfizetek! A következő oldalon pedig egy élő legenda nézi tűnődve a vizet. Elgondolom, ha ez az elő legenda tudta volna, hogy úttörő munkáját micsoda kártételre használják ma is sokat itt Vadkeleten, vajon akkor is ismernénk a Blow-Out szerelést, a Titan Vipert, és a Chocolate Malt-t?
Mivel szinte már hallani vélem a felém repülő virtuális kövek suhogását, így gyorsan leszögezem: eszemben sincs párhuzamot állítani egy országok közt semmilyen téren, sem feldicsérni egyiket, vagy kritizálni a másikat, még a horgászat kicsiny szemüvegén át sem. Ellenben a modern pontyhorgászat egyetemes értékei, eszméje, célja elvitathatatlan, írott és íratlan szabályai pedig messze túlmutatnak minden ország, horgászati metódus, és egyéni stílus keretein. Talán ezzel sikerül némileg érthetővé tenni a fenti bekezdést, s rámutatnom arra, hogy elsősorban nem(!) anyagi okai vannak az ordító minőségi, megkockáztatom: tartalmi különbségnek.
Sajtója mindennek, mindenhol, mindenkor van. Hol ilyen, hol olyan. Ám a minőség kérlelhetetlen fenntartása mellett –ami természetesen nem lehet, s talán nem is szabad, hogy egységessé , ISO keretek közé illeszthető legyen- rém fontos az a tény, hogy mire is használják a különféle orgánumokat, s az mit közvetít az olvasó felé. Úgy a soraiban, mint közöttük.
Talán ez érthetővé teszi, hogy miért örültem annak, hogy a műfaj egyik, ha nem a leginnovatívabb cégének néhány tagjával komoly interjúkat olvashattunk. De utalhatnék a kezdeti számokban közölt, itthon alig ismert guru tapasztalatait taglaló publikációkra.
A békességet és az emberi gyarlóságot figyelembe véve, nem kezdek azon hiányosságok citálásába, melyek gyakori elkövetése általában az előfizetés lemondását, meg nem újítását vonja maga után. De hadd szúrjak közbe: átfutva a téma offline sajtótermékeinek impresszumát, érdemes lenne megnézni az elmúlt öt évben a példányszámok változását illetően. Vajon miért?
Azok, akik érthető módon értetlenkednének most, igazat kell adjak. Minden csak viszonyítás kérdése. Másik, nagy múltra visszatekintő sajtótermékünk nem átall felkantározott harcsamatuzsálemet, pontyot konyhaasztalon, döglött sügeret, domolykót, compót, aranykárászokat listájára felvenni, a fogóját pedig kitüntetően meggratulálni. Mikor érnek vajon el a sebes pisztráng a mosogatóban –remélhetőleg- a végstádiumot jelentő állapotba? Vagy miért csak és kizárólag a kilók –és szerencsére a kor, nem-alapján dől el a díjazás?
Egy híres-neves gondolkodó örökérvényű művet szentelt az írástudók árulása –nak, ahogy ő fogalmaz. Magam részéről a szerkesztőknek, tulajdonosoknak, de még a nép egyszerű gyermekeként teszthorgászó szakíróknak minden tiszteletem, de nagyon el kellene gondolkodni a maguk felelősségén. Fogd meg, és engedd vissza! Naná! De lássuk be: ez a jéghegy csúcsa csupán. Amellett, hogy egyik sarokköve az újság felelős, értékes, tartalmas képviseletének. Mondom: egyik! A hallopásokkal, áttelepítésekkel-eladásokkal, az orvhorgászokkal, tolvajokkal, mérgezésekkel foglalkozó írások láttán nagyon örült az olvasók jobbik fele. Vártuk, hogy lesz valami. Hiszen végre terítékre került a probléma, s olybá tűnt, legalább a baj kimondásának stációjáig eljut a dolog. Aztán valahogy elszállt a dolog, mint szélben a fing.
Helyette sajnos épp a legnagyobb múltra visszatekintő újságunk régóta a szépírás-szerű erőlködésbe öli energiáit. –Lásd: Thakács-sorozat. Ami dolgaink állását tekintve maga az árulás. Mert nehezen hihető, hogy csak erre telik.
Kezdem úgy érezni, hogy a mi kis szűk területünkön is mintha szépen lassan egyoldalúvá válna az írás. Egyek márkanevek mentén, egyes érdekek mentén. Vegyük például az egyes portálok fórumaiban dúló, a legsötétebb cenzori kort idéző moderálási gyakorlatát. Értem én, hogy a fórumozó a regisztrálásával elfogadja a fórum szabályzatot, s a lapok megvétele is kvázi voks valami mellett, vagy ellen… Én nem tudom…
Szegleti Gábor
Címkék: