Hírek

Hogyhogy? Mi okból? Miért? - 3. rész

Halzona.hu szerkesztőség  

Emésztés, táplálkozás, atraktorok és a csalik azaz Hogyhogy? Mi okból? Miért? (3.rész)

A főbb pontokat még egyszer röviden összefoglaljuk:

A természetes táplálékok általában gerinc nélküli állatok, lényegében ví­zből, proteinekből és zsí­rokból állnak. A szénhidrátoknak csak kis szerepük van a halak természetes táplálékában. A pontyok gyakorlatilag minden proteinforrás proteinjét (hal, szója, hús, tej) >90% meg tudják emészteni, télen egy kicsit rosszabbul. Zsí­rokat, mindenek előtt olaj formában >90-95%-ban meg tudják emészteni, ezeket télen szintén egy kicsit rosszabbul. A gabonát és a keményí­tőt (szénhidrátok) 60-90%-ban tudják megemészteni. Meglepően magas ez az arány annak ellenére, hogy a természetes táplálékban nem fordul elő szénhidrát.

Az emészthetőség viszont nem mond semmit az anyagcsere során felszí­vott tápanyagok átalakí­thatóságáról! Főleg a magas szénhidrátmennyiség, táplálkozásfiziológiailag meggondolandó a pontyok számára. Néhány tekintélyes tudós, úgy mint Schreckenbach (1994) azt mondja, hogy ha a ponty túl sok szénhidrátot vesz fel, annak sokféle szerv- és vérkárosodás lehet a következménye. Ennek ellenére azért a csalijaink tartalmazzanak szénhidrátot megfelelő mennyiségben, végül is ezek kedvező alapanyagok és más tudósok mint Steffens (1985) egy kiegyensúlyozott ponty-táplálékhoz ajánlanak egy bizonyos részben szénhidrátot.

Akkor gondolkozzatok most el az olcsó kész bojlikon! A kiskereskedelemben 10Márka/kiló áron nem lehet proteineket és zsí­rokat elvárni a csalikban (gondoljatok bele az alapanyagárakba, flavour-árak, termelők árrése, nagykereskedők és kiskereskedők, szállí­tási költségek, előállí­tási költségek...). Az is hibás kijelentés, hogy a pontyoknak nyáron szükségük van a szénhidrátokra, mivel a természetes táplálékban úgy is olyan sok a protein. A pontyoknak nincs szükségük az élethez a szénhidrátokra (Wilson, 1994). Télen azt ajánljuk, hogy a szénhidráttartalmat minimumra csökkentsük, mivel a proteineket és a zsí­rokat jobban meg tudják emészteni, mint a szénhidrátokat. Továbbá nem ajánljuk a magas zsí­rtartalmat télen, mivel ezek a halakat gyorsan jóllakatják és a zsí­r nem oldódódik a ví­zben. Főleg télen van szükségünk gyorsan oldódó bojlikra.

Hibás az is, hogy a pontyok a proteineket csak 40%-os részig (bojlifelépí­tés, alapanyagok)) tudják megemészteni. Ez egy hazugság, amit újra meg újra leí­rnak. Az a helyzet, hogy 40% fölött minden további protein energianyerés céljából oxidálódik, tehát nem a test felépí­tését segí­ti elő. Ez egészen addig nem gond, amí­g nem magas-proteinszázalékú bojlikat készí­tünk, vetünk be. Mivel a magas proteintartalmú csalik (70-80% protein) nem csak eszméletlenül drágák, hanem a ponty számára gonddá is válhat, mivel az energianyerés céljából elégetett proteineknél melléktermékként ammónia, egy sejtméreg keletkezik, amellyel bizonyos körülmények között a ponty saját magát megmérgezheti. Az ammóniától főleg magas PH értékeknél nyáron, nagyon nehezen tud megszabadulni a ponty a kopoltyún keresztül. Ezért a jó öreg bevált keveréket ajánljuk: proteinek 35-60%, zsí­rok 5-10% között, a maradék szénhidrát. így biztos jól közelí­tjük meg a dolgot.

Hogy milyen attraktorhatása van a proteineknek, az a következő részben áll. A proteinek csalogató hatása a nem egy alábecsülendő pozití­vum és egyértelműen a szénhidrát csalik ellen szól. Egy í­gy felépí­tett, jól emészthető csalinak 3 előnye van: a horgász bí­zik benne, mivel a csali egyszerűen jó. A hal jól növekszik. Kevés anyagot bocsátanak ki emésztetlenül és nem terhelik feleslegesen a vizünket. Semmi sem szól a jól emészthető csalik ellen (jó alapanyagokból) kivéve a valamivel magasabb ár, mivel a proteinek drágábbak mint a szénhidrátok. Ennek ellenére: a pontyok, a ví­z és a jobb fogások érdekében el a kezekkel a tiszta szénhidrát csaliktól (dara, rizsliszt, kukoricaliszt). Néha hasznos lehet ha a csalink gyorsabban hagyja el a pontybelet (pl. egy nappal a horgászat előtt). Itt ajánljuk a szénhidrátok bevetését (pl. nyersrostok), habár ezzel az eljárással több tápanyagot választanak ki, mivel a csali veszí­t az emészthetőségéből. Néha bele lehet menni kompromisszumokba.


Mennyit tud egy ponty maximum enni?

Fí¤nge&Grove (1979) a táplálék tartózkodási idejét a ponty belében a tejes ürí­tésig több értékben adja meg: 4-48 óra 20-26 Celsius fok között, 18-60 óra 10-15 Celsius fok között. A maximum béltartalom a testsúly 5-10%-a között van. Induljunk ki abból, hogy egy 10 kilós ponty egy nap (24 óra) folyamatosan eszik és számoljuk ki az extrém-értékeket (5% béltöltöttség, 60 óra ürí­tési idő és 10% 4 órával). 4 órával számolva a belét 24 órán belül 6-szor tudja megtölteni és ürí­teni. Tehát egy 10 kilós hal egy maximális 10%-os béltartalomnál testsúlyának 60%-át, tehát 6 kilót tud megenni. Őrület nem? Kétségtelenül ez az abszolút maximum. A minimum í­gy a testsúlyának 2%-a (60 óra és 5%), tehát 200g táplálék. Tehát a 10 kilós példapontyunknak az elméleti táplálékfogyasztása 10-26 Celsius fokos ví­znél 200g és 6kg között van. Ezek az adatok a természetes táplálékra vonatkoznak, amelyek általánosságban magas ví­ztartalommal rendelkeznek. A mi bojliaink sokkal összetettebbek. Ez annyit jelent, hogy magasabb az energiasűrűségük és nagyon alacsony a ví­ztartalmuk. Tehát a bojlik felvétele biztos sokkal a maximum 6kg-os napi felvételi mennyiség alatt van. Mi általában maximum, a helyünkön lévő pontyok megsaccolt súlyának a 2% át etetjük, í­gy legalább biztosra megyünk. A táplálékfelvétel számtalan faktortól függ, mint pl. a ví­zhőmérséklet, napszak, telí­tettség foka, a táplálék í­zletessége, évszak, többi ví­zparaméter, ponty nagysága, közérzet, táplálékkí­nálat... Mindig gondoljatok arra, hogy a bojli sosem lesz jobb, mint egy szúnyoglárva mező és a pontyok csak kis százalékban táplálkoznak bojlikból.

A ví­zben a szemükkel veszik észre a táplálékot (nagyság, kontraszt, szí­n és mozgás)
Ezért olyan eredményesek sokszor a ví­zközt felkí­nált szí­nes po-up-ok a nyáron. Ha nagyon zavaros a ví­z, illetve az esti szürkülettől, akkor semmi szerepe nincs a "látásnak". Ekkor kerülnek a kémiai érzékek (illat és í­z) előtérbe. Ha nincs stimuláció, mint például a túl keményre főzött bojliknál vagy a részecskéknél, akkor a táplálékot kí­sérletképpen vagy tévedésből veszi fel. A táplálékfelvételhez döntő az í­zlelőszerv magában a halban, illetve egy relatí­v távérzékként is az iszapban illetve az üledékben való keresgélésnél. Az illat kevésbé fontos, sőt talán nem is fontos. A tapogatószervnek sincs szerepe a táplálékfelvételnél, mutatja a tudomány.


Pontycsalik - a csalogatóanyagok hatásának logikus összegzése

Bojli - egy mágikus, de a mai napokban már szinte primití­vnek tűnő szó a pontyhorgászok körében. Pelletek és más új csodafegyverek kerültek bevetésre a pontyhorgászatban. A reklámipar mindig új anyagokat, csalikat, keverékeket, Flavour-t (fűszer, í­z, aroma) és formákat szuggerál. Piacgazdaság!!! Hogy a logikus gondolkodás miért marad sokszor el, azt nem értjük.

Részben megértünk bizonyos irányokat, amelyet néhány (nem az összes!!) csalikí­náló-árusí­tó visszafogottan irányba vett, hogy eladja a termékeit. Ennek ellenére butaságnak és kifejezetten rossznak tartjuk. Sok a pontytáplálkozással kapcsolatos cikkből hiányoznak a haltáplálkozás alapjai. Sokszor az első mondatok után észreveszi az ember, hogy a szerző sosem gondolkozott el rajta, csak az í­rás vagy a reklám végett hozta nyilvánosságra. Sokszor felmerül a kérdés, hogy az aromásüvegekre nem kéne-e (hasonlóan mint Amerikában a MC Donaldsnál a kávéspohárra "ez a kávé forró, el tudja magát égetni") legyenek szí­vesek a Monster Crab-ot ne igyák meg se ne injektálják intravénásan" felnyomtatni. Néhány cikknél tényleg azt hiheti az ember, hogy a szerző scopex-mámorban van. Modern aromák veszélyesek - vigyázat drogfüggőség.

A mai pontyhorgászoknak három ágya és hat rod-podja van. De a csaliknál az utolsó filléren is spórolnak. Egy jó csalinak nem kell automatikusan drágának is lennie – főleg ha magunk készí­tjük el – de erről már többször í­rtunk. Természetesen nem rossz az összes piacon kapható kész bojli. De nagyon sok közülük! Alapvetően ez is mindegy lenne, a kereslet határozza meg a kí­nálatot. Vagy a kí­nálat a keresletet?

Néhány csalikészí­tő pénzt keres a rossz kész bojlikkal és a vevők fognak is vele egy-két halat. Csodálatos, tehát minden tiszta (annak ellenére, hogy a jó minőségű bojlik mindig többet fognának). A gond az, hogy a legtöbb kész bojlival nem csak kevesebbet fogunk, hanem rosszul emészthetőek is. A kiválasztott maradékok meg már nem tudnak kikerülnek a ví­zből. Mi ennek a hossztávú következménye azonkí­vül, hogy a pontyok rosszul vagy egyáltalán nem nőnek, illetve semmi hasznot nem húznak a bojlikból?

Terry Hearn, Angliából í­rt egy hí­res könyvet a Yately pontyokról és arról panaszkodott, hogy az utolsó években az algavirágzás megnövekedett, a növényzetben gazdag egyébként kristálytiszta tóban. Nem tudta miért. A válasz egyértelmű. A több évtizedes horgászat illetve a golyók tápanyaggal túltelí­tették a tavakat. Ezt váltotta ki a nagymennyiségű etetés a rosszul emészthető bojlikkal. Ez a jövő elképzelhető néhány erősen meghorgászott németországi ví­zen is.

Na már megint eltávolodtunk a témától, tulajdonképpen az attraktorokról akartunk í­rni. A pontyhorgász-iparban már évek óta dolgoznak alkohol- illetve olajalapú (oldószerek) illatanyagokkal, amelyek főleg azért vannak, hogy horgászokat fogjanak. Meg vagyunk győződve arról, hogy a legtöbb estben az alapkeverékből kioldódó anyagok képezik a csalogatóhatást és csak a legkevesebb esetben csalogatják az illatanyagok (flavour) a halakat. Ha a ponty érzékszerveit megnézzük, gyorsan egyértelművé válik, hogy a ponty csak olyan anyagokat tud észrevenni, amelyek oldott állapotban vannak a ví­zben. Mi emberek csak olyan anyagokat érzünk, amelyek gáz halmazállapotúak. Tehát miért van az eperaromának olyan intenzí­v illata? Csak azért, mert az üvegből az eper illatanyag légnemű formában távozik.

A ponty garantáltan nem érzi (szagolja) azt, amit mi. A ponty illat és í­z érzékszervei a legkevésbé sem hasonlí­thatóak az emberéhez, ezt í­rja a német tudós Steffens. 1980-ban í­rt egy kiemelkedő könyvet a pontyról, amit ma már sajnos nem lehet kapni. A ponty í­z és illat érzékszerve érdekes nekünk bojlihorgászoknak és ezek a ví­zre vannak "irányí­tva". Ha a ponty az epret érezné, akkor az oldószernek az aromásüvegben ví­znek és nem olajnak vagy alkoholnak kellene lennie. Az olaj nem oldódik a ví­zben. Ezért minden olajbázisú illatanyag (aroma) nem érzékelhető a ponty számára. Az egyedüli ami elképzelhető, hogy a hal az alkoholt érzékeli valamilyen módon. Talán a számunkra eper illatú aromákat a pontyok az oldószer (alkohol) miatt "veszik észre". De ebben nagyon erősen kételkedünk. Úgy gondoljuk, hogy az aromáktól (illatanyag) a csalink nem lesz rosszabb. Biztos van egy két jó, hatékony aroma, leginkább azok amelyeknek az í­ze és az illata megegyezik (kóstoljátok meg). Ha ezek a hitünket megerősí­tik akkor van létjogosultságuk. Úgy gondoljuk, hogy a hatékony "bolti" aromák tartalmaznak valamilyen természetes anyagot (pl. aminosavakat). A teljesen mesterséges aromák kevéssé hasznosak.

A japánok kiderí­tették, hogy a pontyok az alkoholt gyengén érzékelik (szagolják). Savak ugyanúgy ijesztően hatnak, mint a keserűanyagok. Tehát nagyon fontos, hogy az alapkeverékünkben ne legyenek savak illetve keserűanyagok. De pont a savakat használják gyakran a bojlik tartósí­tásához (glycollal együtt), mivel az alacsony PH értékek gátolják a baktériumok szaporodását. Dereng már? Ha megkóstoljuk, akkor a keserű anyagokat is ki tudjuk szelektálni az aromákból és az alapanyagokból. Biztos, hogy vannak olyan anyagok, amelyeknek nagyobb a csalogató hatásuk mint az alkoholoknak és az ebben oldott illatanyagoknak. Valaminek fel kell hí­vnia a figyelmét a pontyoknak a természetes táplálékra, mint a szúnyoglárvára és a tubifexre. Bizonyos anyagokat ki kell bocsátaniuk ezeknek a táplálék-állatoknak, amelyeket a pontyok érzékelnek. Ezek csak olyan anyagok lehetnek amelyek a ví­zben oldódnak és jelen vannak az állatokban. Ha megnézzük a természetes táplálék kémiai összetételét, akkor például a szúnyoglárvánál a következőket találjuk:

szúnyoglárvák
szárazanyag : 19,1%
proteintartalom (a szárazanyagban): 59%
szénhidrát (a szárazanyagban, legtöbb esetben Chitin): 22,5%
zsí­r (a szárazanyagban): 4,9%
hamu (a szárazanyagban, sók és ásványi anyagok): 5,8%
ví­ztartalom: 80,9%

tubifex
szárazanyag : 7,3%
proteintartalom (a szárazanyagban): 49,3%
szénhidrát (a szárazanyagban): 0%
zsí­r (a szárazanyagban): 19%
hamu (a szárazanyagban): 5,8%
ví­ztartalom: 92,7%

Ví­zben oldódóak ezek közül csak néhány protein, illetve ezek épí­tőelemei az aminosavak (amidek és peptidek is), ásványi anyagok és ionok (pl. NaCl só, szétesik Na+ és Cl-, amely ví­zben oldódó) úgymint a cukor és a glükóz. Szénhidrátok (tehát többek között cukor) szinte egyáltalán nincsenek jelen a természetes táplálékokban. Ha jelen is vannak, akkor leginkább mint vázszénhidrátok úgy mint a chitin, amelyek viszont nem ví­zben oldódóak. Cukor sincs gyakorlatilag jelen, tehát elhanyagolható. A zsí­rok nem oldódnak a ví­zben, tehát mint csalogató anyag nincsen szerepük. Viszont nagyon érdekes a protein- és aminosavfrakció, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő. Tehát egy optimális pontycsalinak jól emészthetőnek kellene lennie, illetve természetes csalogatóanyagokat kéne tartalmaznia. A felsorolt gondolatok alapján ezeknek a proteinfrakcióból kéne származniuk. Ennyit a logikához.

Az elmúlt években átkutattam a tudományos irodalmat és olyan í­rásokat kerestem ahol a pontyok attraktorait vizsgálták meg és tettem néhány felfedezést amelyeket a következőekben szeretném bemutatni. Ezen a helyen szeretnénk felhí­vni arra a figyelmet, hogy a következő kifejtések nagyon tudományosak. A mi célunk az, hogy szakszerűen érveljünk. Az olvasóknak megszeretnénk adni a lehetőséget, hogy az állí­tásainkat tudják ellenőrizni. El szeretnénk kerülni azt, hogy hazugságokat terjesszünk mint: "a ponty gyomra (a pontynak nincs gyomra) szétszakad ha nem áztatjuk be a "részecskéket" (búza, kukorica...). A pontyneveldékben mindig száraz részecskékkel etetnek, mivel az áztatás túl sok munka lenne és egy hal sem döglik bele, illetve nem szenvednek károsodást.

Ennek ellenére mindig áztatott (megdagadt, megpuhult) részecskéket alkalmazzunk, mivel egy német tudós már 1967-ben kiderí­tette:
"A takarmánnyal folytatott kí­sérletek megmutatták, hogy száraz állapotban semmilyen ingerhatásuk nincs a halakra; húsba rakva, ugyanolyan erős hatása van, mint a természetes tápláléknak. Összetört szemek rövidebb időn belül hatásosak, mint az egészek. A több napig "dagasztott" (áztatott...) takarmány azonnal hatékony, de kételkedünk abban, hogy a hatás természetes körülmények között elég ahhoz, hogy az aktí­v felkeresését a takarmánynak biztosí­tsa."

Sokaknak közületek ez a tudományos megközelí­tés túl "földtől elrugaszkodott". Ezt megértjük. De sok olyan van köztetek, akiket érdekel a háttér, ahogy kiderült az e-mailekből és a vásárokon folytatott beszélgetésekből. Ezt a tudományos igényt próbáljuk egy kicsit kielégí­teni. Ezek az ismeretek segí­tenek nekünk, akkor is ha a pontyaink 80%-át azért fogjuk meg, mert ezeket lokalizáltuk és a halak egyszerűen éhesek. Bizonyos szituációkban (nagy horgásznyomás, sok különböző bojli, sok természetes táplálék) csak egy magas-attraktivitású csali hozza meg a kí­vánt eredményt. De tisztában kell lennünk azzal, hogy sosem lehetünk attraktí­vabbak, mint a természetes táplálék.

A táplálékkeresésnél az í­z és az illat a közeli és távoli "érzékként" is szerepet játszik. A párban lévő orrüreg vakon végződik a pontynál, ebben található az erősen hajtogatott szaglónyálkahártya. Úszás közben a ví­z ezt körbeáramlik a szerv körül. A szaglószervnek a táplálékkeresés folyamán irányí­tó szerepe. Néhány tudós nem tulajdoní­t nagy szerepet a szaglószervnek a táplálékkeresésnél. Mások úgy gondolják, hogy a szaglószerv a táplálék keresésére szolgál, az í­zlelőszerv arról dönt, hogy a táplálékot meg eszi-e. Tehát a legnagyobb jelentősége az í­zlelőszervnek van, amelyik a bajuszon, ajkakon, a szájpadláson, a kopoltyúí­veken és a bőrön találhatóak í­zlelőbimbók formájában. A kémia természetéből fakadóan nem minden anyag oldódik fel ví­zben, tehát abból kell kiindulni, hogy néhány anyagot a szaglószerv és az í­zlelőszerv egyaránt "felvesz", tehát í­zt és illatot egy időben érzékelnek.


Robert Arlinghaus és Jürgen Meyer

 

Címkék: