I. PROFESSZIONÁLIS BOJLIS EURÓPA KUPA MACONKA, Versenybeszámoló 2.rész

Az éjszaka mozgalmasan, de nem túl eseménydúsan telt. Erre, ahogy már előzetesen í­rtam, számí­tottunk is, de 1-1 bot rajt volt az etetéseken, a többivel keresgéltük a halat, az etetés előtt, mögött, mellett, az öböl bejáratánál, ami beletartozott a szektorunkba. Néhány halat sikerült fognunk, de nem volt túl sok minden, mégis a semminél több. Fogtunk néhány kiló alattit is, de hát erre lehetett számí­tani, mert a helyünk elég kishalas pálya volt. Nem tudom mi történt velem, de éjfél körül olyan fáradtnak éreztem magam, mint aki nem aludt 1 hete, pedig első éjjel én sosem tudok aludni. Sanyi elzavart aludni és tartották Tibivel a frontot. Mikor felébredtem, 3 óra alvás után, hát mit mondjak, nagyon kemény volt. Valahogy most ez sem segí­tett, viszont a látvány, ami fogadott, öntött belém egy kis lelket…
 

Az első reggel.
 

A szokásos pára, ami most nem jött annyira jól, mert kí­váncsiak voltunk, merre mozog a hal.

Jött a mérlegelés, és sajnos nem tartott túl sokáig.

A pára felszállt és végre elénk tárult a ví­z! Ennek nagyon örültünk, mert hamar észrevettünk bizonyos dolgokat, főként a halak mozgásában. Ennek alapján etettünk, az este megfőzött kukoricával, etetőanyaggal. Elég jó mennyiséget parittyáztunk be, amikor már lehetett. Bojlit természetesen, folyamatosan etettünk, éjjel is í­gy abból volt már kellő mennyiség bent.

Meg is lett az eredmény, mert egész jól fogtunk délelőtt, az éjszakához képest. Igaz, meg kellet küzdenünk egy elég komoly nehézséggel. A part mentén, végig bent maradt a nádtorzsa, í­gy szákolás előtt elment pár halunk. Kicsi halak voltak, de nálunk minden kiló aranyat ért, mert ezekből kellett összegyűjtenünk a több 100 kiló halat. Amit tudtunk, kiszedtünk, azonban a probléma nem oldódott meg sajnos. Kezdtek gyakoribbá válni a kiló alatti fogások, ami nem sok jóval kecsegtetett… Megérkezett a mérlegelő lap is, nagyjából az volt rajt amit vártunk, 15,1 kg hal és a 16. hely. Mindegy már jobban megy a hal, biztos tudunk javí­tani.

Dél körül érkeztek is a mérlegelők, és már sokkal szebben nézett ki a dolog, de majd meglátjuk, ha jön a papí­r. Sajnos még ők is dobattak velünk vissza halat, amit mi elraktunk, mert úgy láttuk van 1 kg. Hát nem volt……

Kezdett beindulni mindegyik etetés és csipegettük róla a halat. Még mindig nem volt meg a tuti csali, mert szinte mindegyik másra jött. Négy féle oldódó bojlit csináltunk csalizni 14-es méretben, a Red Cajunt, a Big Greent, a Fish & Lemont, és egy új édes halas golyót. Vittünk még lebegőket minden szí­nben, és critical balanced bojlikat is 10-es 14-es méretben. Próbálgattuk őket, de hol ez ment, hol az. Pasztás ólmot használtunk, amire gyúrtunk is pasztát, ami erősen halas volt. Ezt használtuk, mert jobb volt, mint az édes.

A benti etetésen kapás, végre talán egy jobb hal, a kapás sem ejtős, mint a kicsiké. Megemelem a botot és megállt félúton! Jó jel! Tibi kérdi mi a helyzet, melyik szákot hozza. Mondtam neki, hogy a nagyot mindenképp, mert igen jó a hal, még egy centit sem jött kifele és már lehúzott vagy 20 méter zsinórt. Egy darabig elbirkóztam vele, és Tibi kérdésére a 15 kg biztos van választ adtam. Mikor megláttuk, reménykedtünk, hogy akár nagyobb is, mert nagyon hosszú volt és nagy farok úszója is volt. Profi szákolás, és láttuk, hogy eléggé nyurgás a hal, de azért nem rossz. Megmértük és kiderült, hogy 14 felett van biztosan. Telefon Dérer Istvánnak, mert csak az ő száma volt meg. Azt mondta, intézkedik, de kb. 10 percre van a tótól és ott jégeső van orkán széllel.

Na, gyors rakodás, de hiába mert 2 perc alatt lecsapott ránk az égi áldás. Brutális széllel és nagyon komoly mennyiségű esővel. Kb. 15 percig tartott, de minden ernyőt darabokra tört és fél perc alatt úgy eláztunk, hogy a ruhánkból több liter vizet lehetett kicsavarni. A vihar elvonult, jöttek a mérlegelők és a PVTV. Néhány felvétel, egy rövid riport és újra a versenyé volt a főszerep.

Pár órát miénk volt a BEST OF
 

Mikor azt hittük, hogy a megpróbáltatások véget értek, a völgy felett átvonult vihar gondolt egyet, és visszafordult, mert nem voltunk még annyira elázva. Hát megkaptuk még egyszer…

Vihar után

Itt talán jobban látszik a végeredmény

Megkaptuk a 19 órás mérlegelést és láttuk, hogy egész jól feljöttünk, már a 8. hely a miénk és mivel egész jól fogunk, úgy éreztük nem lesz egy rossz verseny. Még túl nagy súllyal nem dicsekedhettünk, de már 42.12 kg halunk volt, ami azt jelentette, hogy délelőtt szinte megdupláztuk az éjjeli fogást.

Na de vissza a tettek mezejére, mert a vihar majdnem teljesen felborí­totta az etetési stratégiánkat. Csak este 7-ig lehet etetni parittyázni és már szorí­tott minket az idő. Hála Tibi gyorsaságának, hamar elkészültek a gombócok és mindent bejuttattunk, amit akartunk. Addig Sanyival fogtuk a halakat, és közbe szórtuk a bojlit is.

Az éjszaka során egész jól fogtunk, de sajnos a part menti nádtorzsában vesztettünk jó néhány halat. Elhatároztuk, hogy reggel ezzel kezdeni kell valamit. Ezen az éjszakán én voltam a soros, í­gy Sanyi aludhatott néhány órát. Tibi mindig akkor aludt, mikor mindketten fent voltunk. Nálunk ez be van osztva, hogy minimum 2 ember fent van éjjel nappal. Máshogy ez nem megy. Egyrészt szüksége van annak aki nem aludt a másik frissességére, illetve egy jó versenyen mindig van mit csinálni még akkor is, ha éppen nem halat fogunk! Egyébként a kukorica főzése állandó program volt minden éjjel.

Volt mérlegelés éjjel és reggel is és tudtuk, hogy nem állunk rosszul. Mi kaptunk egy olyan állást is, amit csak a versenyen adtak oda és ott láttuk, hogy megint hoztunk 2 helyet és már 6.-ak voltunk. Az etetéseink jól működtek nappal is és éjjel is. Gábor kicsit kétkedve fogadta a reggeli beszélgetéskor tett megjegyzésemet, hogy úgy látom, van esélyünk nyerni... Ő akkor ezt még nem hitte el nekem!

Két nagyon lényeges dolog volt a szerdai napon, az egyik, hogy reggel észrevettük, hogy egészen partközelben vonulnak a halak előttünk. Mondtam Sanyinak, hogy én szeretnék oda etetni és horgászni is. Azt mondta, hogy nézzük meg, mert ő is úgy látja, ahogy én. 25 méterre etetés, ami javarészt magokból állt, amit spombbal juttattunk be, és kis bojlik, mert inkább kisebb halakra számí­tottunk. Első dobás, 3 perc, kapás, másfeles ponty. Na, ez nem rossz. Jött is róla jó néhány hal, igaz volt köztük kicsi is. Ez egyébként is komoly problémává vált, hogy legalább annyi kiló alatti halat fogtunk, mint mérlegelhetőt. Tehát dupla munka, és fél eredmény… A másik dolog, hogy gondoltuk a torzsa ügyre pontot kell tenni. Bevállaltam, hogy bemegyek a ví­zbe és kiszedem, de első lépés után derékig süllyedtem az iszapba. Alig tudtak kihúzni a Sanyiék… Faágból és kötélből csináltunk célszerszámot és 80%-ban sikerült megszabadulni a torzsától, í­gy nappal már nem vesztettünk halat miatta. Éjjel biztos fogunk, de nem volt mit csinálni.

Közben megjött az eredmény lista és elég jó hí­rt kaptunk, már feljöttünk a 4. helyre 120.1 kg hallal. Első volt még a Team David aki már vezetett egy ideje, második Nitu bácsi aki mint mindig most is az elejében volt 139.64 kilóval, harmadik az Anaconda 121.13 kilóval, tehát ők voltak nekünk az elsődleges cél. Bár volt egy érdekes beszélgetésem telefonon Garai Petivel még az előtt, hogy ezt az eredménylistát láttuk volna. Ő azt mondta, hogy köztük és köztünk fog eldőlni az első hely sorsa. Őszintén szólva, ezt akkor kicsit túlzásnak tartottam, mert mi is csak araszolgattunk előre, ők pedig még a mezőny közepén voltak.

Nagyon komolyan sikerült beállí­tani a halat az etetésre és ott is tudtuk tartani a folyamatos bojlis etetéssel, valamint az se volt épp mellékes, hogy minden este és reggel parittyáztunk elég komoly mennyiséget, amivel szinte bármekkora halcsapatot arra tudtunk kényszerí­teni, hogy megálljanak, innen pedig már csak rajtunk múlt, hogy ezek a halak maradjanak is előttünk. Nagyon komoly és megerőltető peca volt egész nap és mindegyik etetés adott halat, bár a benti kezdett leállni, pedig oda amennyi etetés bement, az semmiképp nem fogyhatott el. A régi nádas szélét etettük, és azt a szélét, ami régen a nyí­lt ví­z fele esett. Úgy gondoltuk, hogy a halak ott régen nyugalomban voltak ezért már megszokták a helyet és még visszajárnak. Sajnos kezdett kiderülni, hogy ez nem í­gy van, ezért váltottunk, mert volt még egy kagylópados hely, amit fenntartottunk vésztartaléknak. Most jól jött.

A kb. 40-50 méterre levő etetés viszont komolyan adta a halat, ami bizony 3 embert és 3 botot kí­vánt. Ennél több már nem fért volna el rajta csak akadályoztuk volna magunkat. A halak mérete persze maradt, í­gy fele mérhető fele nem… Ez van, de inkább jöjjön hal. Amint egyikünk szákolt, a másik már ott állt a felcsalizott bottal a kezében és amint a vizet elhagyta a hal már ment is be. Természetesen, folyamatos bojlis etetésre volt szükség, hogy a halak ne menjenek el.
Az eredmény nem maradt el, ugyanis feljöttünk az éjszakai papí­ron a 3. helyre 219.17 kilóval, ami 94 db hal volt! Első még mindig a Team David, de nekik egyre csökkent a fogás, í­gy tudtuk, hogy ők ki fognak szállni a játékból. Második Tata Nitu 235.04 kilóval, tehát nagyon feljött és kb. annyit fogott mint mi, a darabszám még sokkal több volt, 121 db ami mutatja milyen méretű halakat fogott ő is. Az Anacondát már megelőztük, ők 206.36 kilóval visszaestek a 4. helyre, de nem lehetett leí­rni őket, mert jó pecások és nagyon nem is maradtak le, valamint a 66 db-os fogásuk jól mutatta, hogy náluk azért komolyabb halak vannak, amivel jobban lehet előre lépegetni.

Az éjszaka elég mozgalmasan telt, én jöttem az alvásban, ami ki is használtam, ugyanis ekkor jött ki rajtam a sok munka miatti fáradtság és izomfájdalom. Minden porcikám fájt és alig várták, hogy végre ví­zszintesbe helyezzem magam. Mondtam Sanyinak, ha nem bí­rják, rugdaljanak ki az ágyból. Ez egyébként is í­gy van mindig, ha szükséges, akkor fel kell kelteni azt, aki alszik. Aludtam kb. 3 órát és úgy keltem fel, mintha 30-at aludtam volna. Sehol a fáradtság legkisebb jele, semmi nem szúrt, nem fájt, teljesen fittnek és tettre késznek éreztem magam. Sanyi mondta, hogy nem volt rossz az éjjel mí­g aludtam, ami még plusz lökést adott. A csalikra vonatkozóan még mindig nem volt meg a végleges megoldás, mert nappal inkább a lebegő és a critical balanced ment, mí­g éjjel az oldódó édes és gyümölcsös változatok.

Reggeltől folytatódott a már eddig alkalmazott stratégia és most már 3 etetés, mert a 25 méterre levő is adott halat, tehát nem adtuk fel. Szerencsére folytatódott a jó szériánk és halaink nagy elégedettséggel ették az általunk felkí­nált etetést. Megint szükség volt a tartalék botokra, mert sok időt nyertünk velük. Amint elég meleg lett az idő észrevettük, hogy komoly előí­vási jelenség van a c1-es helytől beljebb a nádnál. Ezt egyébként már éjjel is hallottuk. Elég nagy halak voltak, csak annyi gond volt, hogy nem előttünk mentek be az öbölbe, hanem a c1 előtt. Aztán eltelt néhány óra és megjelentek a kis sziget csücskén is az öböl bejáratánál. Igaz, itt nem akkora halak voltak, de azért darabosabbak annál, amit fogtunk. Nagyon komoly mennyiségű torzsa is nehezí­tette a dolgunkat, de bevállaltuk, mert nagyobb halakkal sokat nyerhettünk volna, ekkor még vártuk a papí­rt, hogy mi a helyzet.

Sanyin azért már meglátszik a sok meló………nemcsak rajta, de róla van kép☺
 

Megjött a várt papí­r. Misi bácsi hozta ki és azt kérdezte, hogy mennyit ér meg nekünk. Ekkor tudtuk, hogy ez jót jelent. Biztos előrébb léptünk, csak kérdés mennyit. Amint a kezünkbe kaptuk, láttuk, hogy elsők vagyunk! Erre azért csak titkon számí­tottunk, mert azt nem tudtuk, hogy mások mit fogtak, mivel annyira sok dolgunk volt, hogy azzal voltunk elfoglalva. 301.34 kilónk és 123 db halunk volt. Második helyen az Anaconda volt ekkor, 268.36 kilós 86 db-os fogással, tehát még mindig jobb halakat fogtak, í­gy könnyebben haladtak, mint mi és Nitu bácsi. Ő a 3. helyen volt, minimális lemaradással, de eléggé megcsappant fogással az előzőekhez képest. 267.86 kilójuk volt, ami 137 db hal. A Team David már csak 4. volt, 260-95 kilóval 83 db-al, de ahogy már í­rtam, nekik folyamatosan visszaesett a fogásuk. Ennek okát nem tudom, de akár a kevés etetés is lehetett. Ekkor jelent meg igazán komolyabban a Hal-Világ Spro, tehát Petiék, akik nagyon komoly ütemben indultak el felfelé az eredménylistán.

Mivel elég jól ment a hal, bí­ztunk benne, hogy tudjuk tartani az első helyet. Az etetések nagyon jól működtek, szépen adták a halat, némi kevés í­vás is volt előttünk, amiből csipegettünk pár halat, bár 10-ből 2 lett meg, mert a többi belement a torzsák közé. Fogtunk talán 2 db-ot az í­vó halakból, amik 5 kg körül voltak, meg néhányat, amik ott voltak körülöttük. Ezek a halak legalább 2-3-4 kiló körül voltak, tehát jobban nyomtak a mérlegen! A part menti torzsákat sikerült végleg kiszedni, mivel éjjel szintén volt halvesztés, tehát nem maradt más hátra mégis be kell menni valahogy, mert nem értük el partról. Ki a legkönnyebb? Hát Sanyi! Egy kötéllel tartottuk, amí­g mindet ki nem szedte. Talán jobb lett volna előbb, mert 40-50 kiló hal ebben ment el…. Ez akár még a végén sokat érhet!

Ekkor kaptuk a rossz hí­rt, amit több helyről is megerősí­tettek. Estére hidegfront! Ráadásul nyugatról, erős széllel, ami a mi 1 méteres ví­zmélységünknek nem tesz túl jót. így vártuk az estét és az éjszakát egy ilyen kiélezett helyzetben, mikor nagyon nagy szükségünk volt minden kilóra. Nagyon szerettük volna megnyerni a versenyt, főleg, hogy annyi ideig elkerült minket a szerencse.

A hidegfront, ahogy í­gérték, meg is érkezett, és végigsöpört rajtunk, komoly északi széllel, ami hideget hozott és az összes halat benyomta előlünk az öbölbe. Semmit nem tudtunk csinálni hiába etettünk, a szél teljesen átkeverte a vizet. Kapást csak úgy tudtunk elérni, hogy a kis sziget takarásában levő nyugodtabb ví­zben még elcsí­ptünk néhány halat, addig amí­g nem fordult a szél nyugatira és ekkor már az összes halat kinyomta a nyí­lt ví­z felé. Mivel túl nagy szél volt, a benti etetésünkön sem álltak meg a halak. Na most mi lesz? Mindenkiben felmerült a kérdés…

Tudtuk, hogy napközben jól fogtunk, í­gy most még nem lesz gond az első hellyel, de ha nincs hal előttünk, nem tudunk mit csinálni. Vártuk a részeredmény lapot, vajon mennyi előnyt sikerült szerezni? Addig azért folytattuk az eddigi etetési stratégiánkat, mert amilyen gyorsan elmentek a halak, esetleg, ha másnap melegszik az idő, akár hamar vissza is jöhetnek. Természetesen maradt azért némi hal a szektorunkban, de csak töredéke annak, amit az eddigi munkánkkal sikerült becsalni és ott tartani.

Megjött éjjel a papí­r, és láttuk, hogy még jól állunk, de azt is, hogy történt némi változás. 384.53 kilóval 155db hallal voltunk az élen, második Tata Nitu 328.2 kilóval 160db-al, és már harmadik a Hal-Világ Spro 327.43 kilóval, ami 129db hal volt. Negyedik az Anaconda, ők 314.53 kilót fogtak, és maradt náluk a jobb átlagsúly is, mert 107db-al nekik volt a legkevesebb haluk az élmezőnyben.

Láttuk, hogy Petiéknek nagyon megy a peca, jól muzsikál az etetés is, ami önmagában nem is volt gond, csak azt is láttuk, hogy ők folyamatosan fogják a halat, nekünk meg úgy kell összekukázni néhány db-ot. Beszéltünk is telefonon, és tudtuk, hogy reggelre nagyon szoros lesz a helyzet, és még az is előfordulhat, hogy átveszik a vezetést.
Amit lehet beleadtunk, de nagyon nehéz volt most halat fogni a mi helyünkön. Láttuk azt is, hogy Nitu bácsi is hasonló gondokkal küzd, úgyhogy azt tudtuk, ő nem fog éjjel megelőzni minket. Az Anaconda kakukktojás volt, de hasonló helyen ültek mint mi, í­gy reméltük, hogy nem fognak meg minket.

A mérlegelések sajnos igencsak hamar véget értek, az eddig megszokottakkal ellentétben.
A helyzet sajnos reggel sem változott, és mást nem tehettünk, mint figyeltük a halak mozgását, már amennyire lehetett, és folytattuk az stratégiát, mert nem tarthat örökké ez az állapot. Csak egy kérdés maradt, hogy vajon még a verseny vége előtt lesz-e javulás, vagy kifutunk az időből?

A hidegfront hatása……………….mozdulatlan swingerek


A következő eredmény lista számunkra kicsit lesújtó volt, bár azért egy Európa Kupán nem lehet annál rosszabbat kí­vánni senkinek, minthogy a második helyen legyen, de az előzmények tudatában azért kicsit más a helyzet. 418.89 kilóval Petiék átvették éjjel a vezetést, ez 168db hal volt. Másodikak mi voltunk, 406.96 kilóval ami 164db volt, harmadik Tata Nituék csapata 368.33 kg 176db, tehát nekik azért jobban jött éjjel mint nekünk. Az Anaconda maradt a negyedik helyen, és úgy néz ki ők is hasonló gondokkal küszködtek mint mi, nyilván elég hasonló helyük is volt, í­gy nem csoda. Ekkor 337.22 kg 121db haluk volt. Sajnos azt még hozzá kell tennem ehhez, hogy természetesen megint fogtunk még kiló alatti halat, csak sajnos most már nem a fele-fele arány volt, hanem a kétharmad-egyharmad, csak sajnos nem a jó irányban. Pedig még azt sem lehet mondani, hogy bealudtunk volna vagy bármi, mert 1 órát bólintottam a székben, és ugyan úgy figyeltünk és csináltunk mindent, mint mikor jött a hal.

Na de sajnos az időjárást nem tudjuk befolyásolni… Vártuk, hátha melegszik az idő és hátha megindulnak a halak felénk végre. Sajnos maradt a már éjjel megszokott leosztás, tehát alig-alig fogtunk, és több volt a kicsi, mint a mérhető. Láttuk, hogy Petiéknek megy, í­gy már biztos volt, ha nem lesz változás délutánra vagy éjjelre, akkor nem lehetünk elsők. Ha már í­gy alakult, akkor a második helyet már nem akartuk elveszí­teni semmiképpen.

A pulóverek is előkerültek, pedig egész héten csak éjjel volt rájuk szükség

Amit tudtunk megtettünk mind a hárman

Ahogy megérkezett a részeredményről a papí­r, azt láttuk, ami várható volt, és amire számí­tottunk is. Petiék elhúztak, 479.49 kiló haluk volt, ami 192db-ot jelent, mi voltunk a második helyen 433.85 kg 177db hallal, Tata Nitu maradt a harmadik, 390.85 kg 189db és az Anaconda a negyedik 373.22 kg 135db. Ebből látszott, hogy Petiéken kí­vül mindenki más hasonló gondokkal küszködik az első négyből. Ez jó hí­r is volt meg nem is. A jó az volt benne, hogy í­gy valószí­nűleg tudjuk tartani a második helyet, a rossz meg az, hogy sajnos mi is benne vagyunk abban a három csapatban, akiknek gondjaik vannak…

Vajon hoz-e változást az éjszaka, vagy legalább a másnap reggel?

Még egy utolsó komoly etetés, és meglátjuk mi lesz…


Az éjszaka nagyon lassan és kevés eseménnyel tarkí­tva telt. Alig-alig jött a hal, hasonlóan az előző éjjelhez és a nappalhoz. Ennek nem nagyon örültünk, főleg, hogy már nagyon fáradt volt mindenki és ilyenkor nehéz már gondolkodni. Egyébként is az a megszokott dolog, hogy az utolsó előtti nap, az utolsó éjjel és reggel nagyon szokott működni minden etetés, í­gy a megemelkedett adrenalin szint átsegí­t mindenkit ezen a nehéz szakaszon. így azonban ez duplán nehéz volt. Sanyi volt a sofőr, í­gy neki aludnia kellett. Mondtam, hogy menjen csak, tartom a frontot, pedig alig bí­rtam nyitva tartani a szemem. Kijött rajtam az egész hét, meg az előző éjszakai nemalvás is. Sanyi azt kérte, hogy amint világosodik, keltsem fel és valamit még tudunk csinálni a hajrában, meg hát volt némi remény is, mert már újra jó időt mondtak. Világosodáskor semmi komoly nem történt, fogtunk néhány halat Tibivel, olyat is, ami ment vissza azonnal, de nem volt számottevő mozgás. Láttuk Petiék nagyon pörögtek, í­gy már biztos volt, hogy az első hely nem lesz meg. Tata Nitu csapata sem tudta megoldani a helyzetet, ugyanis náluk sem ment a hal. Ezt legalább tudtuk, de az Anacondáról nem volt semmi infó. Ez a legrosszabb helyzet, amit el lehet képzelni, ugyanis ha az ember fogja a halat, akkor ilyennel nem foglalkozik, meg akkor az dönt, hogy ki mekkora halakat tud fogni, ki tudja jobban maga előtt tartani a halat, kinél jobb a csapatmunka. így viszont csak reménykedni lehet, hogy más is olyan gondokkal küzd, amivel épp magunk, és az egészben az a legrosszabb, hogy ez külső körülmények miatt adódott, nem saját hibából.

Mivel ilyenkor már nincs részeredmény, már csak a végén derül ki mit hoztunk össze. Annyira fáradt voltam, hogy ment le a szemhéjam állandóan. Szóltam Tibinek, hogy valahogy tartson ébren, mert ha elalszok, akkor végünk! 5 perc telt el, ránézek Tibire, látom, alszik a székben. Na, akkor neki már hiába szóltam, valamit ki kell találni. Ülni semmiképp, mert akkor végem. Mászkáltam ide-oda újradobáltam a botokat mikor kellett, és azt találtam ki, hogy 5 percenként etetetek 20-30db bojlit és í­gy talán megúszom az elalvást. Sanyit még hagytam, hadd aludjon, majd akkor akartam ébreszteni, mikor tényleg kell. Legalább legyen ő egy kicsit frissebb. Végre azt látom, amit már 2 napja szeretnék! A szokásos halmozgás a ví­zen, már egy-egy kapás is. Már alig vártam ezt a pillanatot! Ahogy ez átfutott az agyamon, máris hal két boton. Tibi szólt gyorsan Sanyinak, akinek nem volt egyszerű visszatérni közénk, mert mire ez megtörtént, fogott zsinórban kb. 4 halat és eltelt vagy 20 perc. Tudom én is, hogy mennyire nehéz ez, mikor hulla fáradtan alszik az ember néhány órát és úgy kell ébredni, hogy azonnal a maximumot kell nyújtani. Na de lényeg a lényeg, hogy itt vannak a halak megint és tudunk fogni belőlük. Etetés volt bőven, hála annak, hogy majdnem elaludtam állva is! Persze mind a 4 bot be a működő etetésre és kettesével húztuk a halakat. Itt megint nagy szükség volt a csapatmunkára, a tartalék botokra, na meg a 3 kávéra, amit fél óra alatt ittam meg… Folyamatos bojlival való etetéssel és az utolsó erőtartalékok elfogyasztásával sikerült elég komoly mennyiséget fogni, még úgy is, hogy ismét sok volt benne a kicsi. Úgy éreztük a második hely megvan, de ez majd csak az eredményhirdetésnél fog kiderülni. Mi mindent megtettünk, amire elég lesz, azzal kiegyezünk.

Dudaszó……………vége a versenynek!

Szinte mázsás ólomsúlyok esnek le ilyenkor az emberről, de csak úgy 10 perc késleltetéssel, mire az adrenalin szint visszaesik normál tartományba. De még csak most jön a legutálatosabb része az egésznek, a rakodás. Hulla fáradtan ennyi cuccot bepakolni, úgy hogy azt előre tudja az ember, biztos nem fog elférni a most már lényegesen kevesebb sem, pedig mikor jöttünk, a dupláját is simán el tudtuk rakni.

Túl lettünk ezen is, és következett a szokásos ebéd, beszélgetések, gratulációk.

Emlékérem jár mindenkinek

Ez már a helyezettek asztala, vajon melyik a miénk?

Az eredményhirdetés alatt jött ki rajtam a legjobban az egész hét, í­gy mire hozzánk ért a sor, már teljesen elcsigázott voltam.

Belül nagyon örültünk, csak a fáradság miatt nem látszott kí­vülről

A hivatalos végeredmény:

1. Hal-Világ Spro Carp Fun Boilie Team 622.62 kg 243 db
2. Halzóna Team SK 505.58 kg 209 db
3. Anaconda Euro-Team 469.65 kg 176 db

Nagyon szép eredmény, nagyon örültünk neki, és végre a sorsolással is nagyobb szerencsénk volt, nem döntötte már el a sorsunk az elején, hogy milyen helyre sikerült ülnünk.

A dí­jazottak

Azért még elbí­rtuk a kupát!


Természetesen, egy ilyen verseny mindenki számára komoly erőpróba, főleg egy ilyen erős mezőnyben. Ez úton szeretnék gratulálni minden résztvevőnek, és azoknak, akik helyezettek és dí­jazottak lettek. Ne haragudjon meg érte senki, hogy ezt nem részletezem, de igazából ez a versenybeszámoló azt célzott megmutatni, hogy hogyan zajlott a verseny a mi szemszögünkből nézve, és a versenyt valamint az eredményeket, folyamatosan közzétettük az oldalon!

Elég hosszúra sikeredett a beszámoló, de engedjétek meg, hogy néhány gondolatot még í­gy utóiratként hozzátegyek, ezek már azok a dolgok, amik a verseny után derültek ki. Az első, hogy másfél hét kellett, mire sikerült rendesen kipihenni magunkat, addig csak kóvályogtunk, és próbáltunk visszatalálni a régi kerékvágásba… Összesí­tettük, hogy mi fogyott el az etetőanyagokból, és az utolsó reggeli folyamatos bojlis etetés során, elment kb. 20 kiló golyó! Összesen 150-160 kg fogyott el, mellé 35 kiló kukorica amit száraz súlyban kell érteni, 25 kiló pellet, és az etetőanyag, ami mindezt összefogta.

Utó-utóirat: nagyon készülünk a móri Silverbaits kupára, és ezzel párhuzamosan a következő Maconkára. Reméljük sikerül még ezen a két versenyen jó eredményeket összehozni! Rajtunk biztos nem fog múlni!!!

Kovács Szilárd