Esős búcsú a Tőzegtől

 Vasárnap délután megcsörrent a telefonom a vonal túlsó végén egyesületünk Halászmestere szólt bele.”Gábor hétfőn hozzák a halat”, ez a gyakorlatban annyit jelent számomra, hogy vége a szezonnak az egyesületi vízen. Nem csak azért, mert a telepítéssel egy időben horgászati tilalom lép hatályba hanem mert az ezt követő időszakban próbálkozásaim alkalmával kizárólag telepített két-három nyaras pontyokat sikerült fognom. Tehát vagy ma még adok egy esélyt, vagy idén ennyi volt a Tőzeg. Sokat nem töprengtem még szerencse, hogy az előző éjszakai felszerelés szinte hiánytalanul bent volt az autómban. Feltöltöttem a bojli tárolókat és az eső ruhám is bekerült, hisz a meteorológia kiadós esőt jósolt estétől.

Alig két óra múlva már robogtam is szeretett vizem felé, hogy idénre méltón köszönhessünk el egymástól. A partra érve meglepve láttam, hogy szinte alig vannak horgászok akik voltak ők is indulóban voltak haza. Igazából szeretem ha üres a víz olyankor igazán jó esélyek kínálkoznak néhány óvatosabb példány becserkészésére is. A parkolóba rutinszerűen kerültek talicskámra a dolgok majd belekapaszkodtam fogantyújába és lendületesen haladtam horgászhelyem felé, lendületességem egyre fokozták a gyülekező sötét esőfelhők is. Amire alkalmi szállásom és felszerelésem összeállt arra az esőcseppek is egyre súlyosabban érkeztek a hátamra.

Egyik szerelésemet egy nádasban lévő öböl bejáratába helyeztem el kétszáz méterre a stégemtől úgy gondoltam a halak többsége felhúzódhatott a nádas biztonságába itt vészelvén át a mostohább időjárást. Egy darab süllyedő krill lisztes bojlival csaliztam húsz milliméteres méretben kikönnyítve egy egyszerű Kd rigen bevonatos előkére kötött 6-os méretű Wide Gape típusú horgon,

Másik szerelékem tőlem hetven méter távolságban lévő árok partjára került ugyanolyan összeállításban csak a csali volt kevesebb hal lisztel és gyümölcsös ízzel felvértezve mindkét horog csalim mellé 15-15 szem megegyező ízű bojlit szórtam koncentrálva. Egyéjszakás horgászataimnál mindig így történik hisz szeretném az első arra járó bajuszost szákba terelni.

Amire a helyükre kerültek a dolgok szakadatlan áztató eső érkezett ezért gyorsan a Brolly menedékébe húzódtam. Nekiláttam előkéim pótlásának,gondoltam az eső ideje alatt elkészítem őket igy egy halfogás után könnyen és gyorsan el tudom helyezni őket újra. A fejemben meg sem fordult, hogy kár volt ma estére a peca mellett döntenem nagyon optimista voltam. Jó egyórányi felhőszakadás után csillapodott majd elállt az eső. Szinte abban a pillanatban ahogy az utolsó csepp koppant az ernyőmön, egy másik hang szólalt meg. De még,milyen a kapásjelzőm szakadatlan csipogással jelezte valakit nagy meglepetés ért vacsorázás közben. A nádasban elhelyezett szerelékem talált „áldozatra” igazolván sejtésem miszerint a nádban sok hal húzódott meg. Gyorsan le tudtam a távolságot és egy rövidke fárasztás után már merítőmben tudhattam első mai fogásom egy öt kiló körüli tőponty személyében, viszont a gyors kapás miatt aggódtam kicsit, hogy nagyon sok kisebb méretű ponty fog a horgomra akadni ezért úgy döntöttem áthelyezem.

Előre elkészített végszerelékem így a nádas előtti nyílt vízen várta a folytatást. Amíg lefotóztam és visszaengedtem fogásom addig az égiek illedelmesen megkíméltek áldásuktól, ám utána újra esni kezdett az eső.

Leszállt az est, ahogy végignéztem a tavon elkönyvelhettem bizony a ma estét egyedül töltöm.

Egyetlen fény sem látszott amely azt jelezte volna hogy valaki még az esős horgászat mellett voksolt volna.

Már-már a korai fekvés mellett döntöttem mikor kapásjelzőm ismét szűnni nem akaró éles hangon jelezte bizony nem lesz korai alvás! Megint a nádas közelében elhelyezett szerelék talált érdeklődőre. Az esőben gyorsan haladtam ismét fogásom felé igaz a fejlámpa fénye jelentősen tompult a párás időben azért éreztem, hogy most egy komolyabb példány akadt horgomra.

Remek küzdelem volt élveztem minden percét a mostoha körülmények dacára is. Egy csodás tükrös várta a fotózást mérlegelőmben ezt követően, mivel melles csizma és esőruha volt rajtam ezért vízbe szálltam a kép erejéig, vizesebb úgysem lehettem volna már! Gyors behordás következett, utána pedig hálózsákom melegében hallgattam a szűnni nem akaró eső dobszólóját ernyőm tetején. Reménykedve szédültem álomba ennek ellenére. Nem sokkal kettő után aztán távjelzőm recsegő hangja tudatta velem ennyi időm volt a pihenésre. Az árok partjára elhelyezett csalim is “áldozatra” lelt. Mivel ez közelebb volt hozzám és az eső is csak esett ezért a partról fárasztottam a halat, úgy éreztem hasonló méretű hal lehet mint előző társa. Méretéhez méltón húzta le dobomról a zsinórt, az esőcseppek csorogtak az arcomon és kézfejemről lassan a kabátom alá is. Nem bántam, kiélveztem a fárasztás minden másodpercét ami végén elégedetten térdeltem merítőm felett. Szép tíz feletti tövest meríthettem. Harmadik halam, boldog voltam. Újabb gyors fotózás, behordás ezúttal nem változtattam ugyanoda helyeztem el ahova előzőleg raktam. Nem is foglalkoztam az esővel amely úgy látszott már társam lesz reggelig.

Nehezen ugyan de újra álomba szenderültem. Számomra mindössze egy pillanatnak tűnt mikor újra recsegésre ébredtem,de valójában már világos volt. Újabb hal, ismét az árok partjáról.

Elképzelni sem tudtam volna szebb ébresztőt, sietve vettem fel ruhám viszont esőkabátra már nem volt szükség, az éjszakával együtt a felhők is továbbálltak. Remek csatában a felkelő nap társaságában terelhettem szákba újabb tíz feletti tükrösöm!

Elképesztő pár óra volt mögöttem, nagyon elégedett voltam, elkészítettem a képet, kíméletesen visszaengedtem halam a vízbe majd rakodni kezdtem. Sebessége meg sem közelítette a kipakolásét hosszú percekig gondoltam újra és újra az éjszakára. Arra, hogy milyen jól döntöttem és a pocsék idő ellenére is horgászni jöttem!

Az arcomon még esőcseppek a számon óriási mosollyal autóztam kifelé. A hirdetőtáblán nagy betűkkel írták: “A mai naptól teljes körű horgászati tilalom lépett életbe!” Isten veled Tőzeg, találkozunk jövőre!