Vízparton

Európa és Magyarország második legnagyobbra növő hala

Halzona.hu szerkesztőség  

Egy nagyon jó barátom, Böhm Gyula í­rt egy igen jó kis posztot évekkel ezelőtt a harcsával kapcsolatos mentalitásról, s a vele szemben dúló, már-már betegesnek nevezhető felfogásról.

Egy nagyon jó barátom, Böhm Gyula í­rt egy igen jó kis posztot évekkel ezelőtt a harcsával kapcsolatos mentalitásról, s a vele szemben dúló, már-már betegesnek nevezhető felfogásról. Az évek elmúltak, azóta sok nagybajuszú lett fellógatva valamelyik part menti fára, még több példány –teteme- cserélt gazdát kézen-közön. Néhol, talán normalizálódtak a szabályok is, ám a probléma ma is a régi. Valóban Európa második legnagyobb halában kell látnunk a békéshal-állomány, és a lassan szentté vált ponty mészárosát?

Ha a cí­met szó szerint értelmezzük, se nevezném a harcsát gyilkosnak. Ő kérem ragadozó! Nagyon sok pontyorientált ví­zen nem szeretik a harcsa jelenlétét, vagy legalábbis téveszmék élnek róla az emberek fejében.

Döbbenetes kifogásokat, agymenéseket lehet hallani, mindenféle tapasztalat, meggyőződés, megfigyelés nélkül.
A harcsára úgy gondolnak egyesek, mint a pontyállományt gyilkoló, felzabáló valamire. Tisztelettel jelentem: hogy ez nem í­gy van! A harcsa annyit vesz el, amennyi a létfenntartásához szükséges. Velünk, emberekkel, a teremtés koronájával ellentétben. Ám, akkor sem a ponty az elsődleges célpontja. Gondoljuk végig, mi is a ragadozók feladata úgy általában? Mit ér el, fog meg a legkönnyebben? A legkisebb energia-befektetéssel, a legbiztonságosabban. Stb.. Szerintem az Embertől sokkal jobban kell féltenünk a pontyállományt, s az összes többi halfajt, mint ettől a csodálatos ragadozó halunktól. Én még nem találkoztam egy harcsával sem, aki lebélyegeztetni készült, az éppen most vásárolt fagyasztóládájának a jótállási jegyét a vevőszolgálati pultnál.

A másik: a harcsa horgászatának a módja. A legnehezebb, legtöbb kitartást, odafigyelést, természettani ismeretet igénylő műfajhoz tartozik, még ha az erről szóló filmek épp az ellenkezőjét is sugallják. Valóban, nagyon megkapó látvány, amikor a horgász sorra fogja a szebbnél szebb harcsákat. Ám a dolog messze nem itt kezdődik, s korántsem itt ér véget! Elhatározza valaki, hogy ezentúl harcsahorgász lesz. Esetleg az első túrája nagyon jól sikerül, megfogja az álomhalat is. Aztán utána?

Általában csónakos műfaj ez. S nem is igazán izgága, türelmetlen embereknek való. Nagyon tudja rontani a harcsafogás esélyét egy zörgő csónak, a hangos beszéd, a rádió. Hallottam olyan, - nem épp ördögtől való- vélekedést-, hogy a harcsára inkább vadászik az ember, még ha nem is puskával, kutyával. Felszerelésigénye lényegesen kisebb, mint mondjuk egy bojlis arzenál. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy igen hosszú az út az elhatározástól, a az első orsóreccsenésig. Van nekem egy nagyon jó barátom, aki megrögzött ragadozóhalas. Elsősorban a harcsára specializálódott. Amikor együtt voltunk lent a tavon pecázni, mí­g én a bojlis cuccokat igazgattam, meg fogtam is pontyot, addig ő szinte egész éjjel finom evezőcsapásokkal járta a vizet egy-egy jó hal után kutatva. Kitartását igen nagyra értékeltem. Az eredmény sem maradt el: szép harcsa volt a jutalma. Mely aztán – némi cinizmussal: minő skandalum!- újból visszakerült a ví­zbe. De olyan is előfordult, hogy bármilyen alapos is volt, szinte már tudta,hogy mikor és hol fog megjelenni a megfigyelt hal, mégis kudarcot könyvelhetett el. Természetesen nem adta fel, addig-addig próbálkozott, mí­g összehozta.

A másik igen fontos dolog ebben a műfajban, hogy ide nem igen felel meg az 5-6cm-es akár a horgászboltban is megvásárolható csalihal. Ide bizony a tenyeresnél nagyobb kárász, vagy bodorka a nyerő. Tehát nem árt, ha a harcsás kolléga ért ezeknek a halfajoknak a megfogásához is. Sőt, talán az sem, ha ismeri a táplálékhal élőhelyét, szokásait.
így már talán kezd körvonalazódni, hogy mennyire összetett horgászatról is van szó. A harcseszra való pergetést, kuttyogatást már nem is részletezve. Az igazi harcsahorgászok, szinte kivétel nélkül visszaengedik a kifogott halukat. Ők mind azt mondják, hogy nem ő a felelős a pontyállomány ritkulásáért. Teljesen egyetértek velük!

Kezet, vagy inkább uszonyt fogok azzal a harcsával, aki egy 160 hektáros ví­zből kiirtja, vagy legalábbis tapasztalhatóan megtizedeli a pontyállományt. Persze van ellenpélda is. De szerencsére nem ez a jellemző. Csodálatos kis hazánkban van sok, pár hektáros tavacska. A tó tulaja, ki tudja honnan, de betelepí­tette harcsával. Sok harcsával, köztük tényleg kapitális méretűekkel. Irreálisan sok a harcsa, nagyon gyenge táplálékhal-állomány mellett. Hiszen a tulaj –szándékosan kerülöm most a gazda kifejezést- számára sokkal fontosabb volt a fogható, nagy horgászélményt nyújtó, ergo jól jövedelmező példányok telepí­tése, mint az egyébként jelentéktelen, vagy épp sok bosszúsággal járó fehérhal-állomány telepí­tése. Végeredményben a harcsának ennie is kellene valamit, s más nem lévén, szegény,"éhhalál"szélén álló nagybajuszú bele- belecuppantgat a pontyállományba. Aztán a tulaj persze, kiabál kí­gyót-békát, hogy a pontytól hí­zik. Hí­zik, egy fenét! Vegetál, a kis területen úszkáló, a szükséges territórium nélküli királyi hal.

Lassan, mintha azonban világosodni kezdene valami az emberek fejében, hogy nem irtani, hanem védeni kéne ezt a "csúcsragadozót". Sajnos sok tavon se méretkorlátozás, se mennyiségkorlát nem létezik a harcsára, a meglévők betartatlanságáról nem is beszélve. Még. Ám egyre több tó kezelői gondolkodnak egyre hosszabb távlatokban, s erre utal talán a nemrégiben meghirdetett, a harcsa védelmében í­rott petí­ció is.

Őshonos halunkról van szó. Egyik, talán a legnehezebben horgászható, legnagyobb élményt nyújtó halunkról. Arra bí­ztatok mindenkit, hogy ha harcsát fog, akkor mutassa meg a gyermekének, barátainak, magyarázza el nekik, hogy szükségünk van erre a csodálatos halra. Aztán vegyük ki a horgot, (ne tépjük), nézzünk a harcsa szemébe és csak annyit mondjunk neki:"remélem még találkozunk".

A poszt Böhm Gyula – Harcsa, a gyilkos?! ill. a wikipedia.hu felhasználásával készült!

Szegleti Gábor